Én csak olyan bulidohányos voltam, időben meg tudtam állni, de a nagymamámnak maximum riszpekt, mert kétszer is leszokott és másodszorra már végleg. Először egy betegség miatt tette le a cigit, aztán már saját józan akaratából. Szerintem tényleg nagyon tiszteletre méltó, amikor valaki, aki a szokásainak rabja, képes kitartani a célja mellett. :)

A pszichikai függőség biztosan erősebb, mint a fizikai. Ezt úgy mondom, hogy nem dohányzom.
Viszont szerintem, nincs szükség a leszokáshoz mindenféle tapaszokra, orvosokra, magukat orvosoknak nevező személyekre. Ezekből sokan csak arra hajtanak - kihasználva a függőséget -, hogy pénzt csaljanak ki az emberekből.
Itt egy dologra van szükség: ez pedig az akaraterő, vagy elhatározás.
Van pár ismerősöm, aki 10-15 év rendszeres dohányzás után döntött úgy, leszokik. Sikerült is.
Vagy ott van Anyukám, aki hosszú évekig dohányzott, ráadásul nem is enyhe cigit szívott, és mégis egyik nap eldöntötte, nem dohányzik többé. Ennek már 5 éve, s azóta sem gyújtott rá.

az biztos igaz, hogy a pszichikai függőség nem múlik el egyik napról a másikra, sőt, tovább tart, mint a fizikaié

hát igen... én szoktam már le hirtelen, aztán meg vissza - tényleg van benne valami, hogy pszichikailag is le kell küzdeni a függést. Legutoljára fokozatosan tettem le, és azóta nem gyújtottam rá:) A meditáció pedig tényleg jó ötlet, mert sokszor arra kell a cigi, hogy a feszültséget oldja, ill. hogy elmeneküljön az ember egy kicsit. De tényleg embere válogatja, kinek mi jön be.

Szerintem meg embere válogatja, hogy kinek hogy a könnyebb van biztosan van akinek úgy hogy fokozatosan csökkenti az adagot esetleg tapaszt vagy rágót használ úgy könnyebben megy, mert miért is ne, van akinek ellenben az azonnali megszakítás, szerintem mindkét eset egyformán nehéz lehet de ha van elegendő akaraterő meg kitartás akkor ugyanúgy célravezető is mindkettő...
Például ez az összeírni mennyi pénz megy el az egy nagyon hatásos érv lehet ;)

Tény, hogy a fokozatosság egy elméletben járható útnak tűnik, de talán még nehezebb így szerintem a leszokás, mint ha csak úgy abbahagyja az ember. Sokkal nagyobb a kísértés, hogy csak még egy szálat, és ott van kéznél, ráadásul sok embernél a leszokás csak ideiglenes lesz. Szép dolog ez, de akinek nincs arra akaratereje, hogy egyből letegye, az szerintem így sem fogja. Egyébként meg, akinek a társas életébe beivódott ez, az majd pont nem fog mondjuk a munkatársaitól külön menni dohányozni, hiszen a munkából a szünetét tölti ezzel, nyilván beszélgetni, kicsit kikapcsolódni is szeretne, az meg egyedül nem megy.
Úgyhogy sokkal erősebb dolgok vannak, mint a puszta cigi utáni vágy, sokszor a társas életbe van beágyazódva olyan szinten, hogy a környezetváltás kell ahhoz, hogy kizökkenjen az ember, mert ha mellette tízen cigiznek, akkor egyedül borzasztó nehéz letennie.
A mai világban egyébként én azt tartom a legjobbnak, ha felírja az ember, hogy havonta mennyit költ cigire, és kiszámolja, hogy mit vehetett volna ehelyett. Nekem ez segített legtöbbet a leszokásban :-)