Valóban fontos az optimizmus :) Szerencsés vagy :) Én nem vagyok az, de rájöttem, hogy negatívan nem megy, úgyhogy megtanultam proaktívnak lenni :) és nem hagyni, hogy legyűrjenek az akadályok - kellett egy kis szemlélet váltás - ráférne mindenkire :)

Arany középút! Én nagyon szerencsésnek érzem magam, mert akarva-akaratlan szinte mindig ezen haladok. Nekem ez így jó. Én nem akarok se kitűnni túlzottan, sem pedig lent lenni. Másrészt örök optimista vagyok - gyárilag beoltva! :-))) Azért valljuk be, ez a mai világban nem is jön olyan rosszul. :-D

abszolút egyet értek veled Rapperswil! Bár azt hiszem itthon valahogy inkább a csodavárásnak lett kultusza :(
Mondjuk az apró jelekkel vigyázni kell - más dolog, de éppen tegnap láttam a nem kellesz eléggé című mozit, ahol a lány (párkeresés) túl nagy jelentőséget tulajdonított a JELEKnek:) - kicsit megzizzent tőle, a végén, már mindennek jelentőséget tulajdonított - szumma: fontos a mértékletesség is :)

Igazad van. A "sült galamb" verzió ebben az esetben sem veszti el az érvényességét. Sokan észre sem veszik az apró jeleket, lehetőségeket, amelyeket felkínál az élet, amelyekről tovább lehet lépni az álom megvalósulása felé. Szerintem ebben (is) rejlik nagyrészt a dolog nyitja: kis lépésekkel haladni, észrevenni és megragadni a "kis építőelemeket" amelyekből aztán összeáll az egész.

azt gondolom a mértékletesség a lényeg - álmodozni kell -vagy talán nem is az a jó szó, hogy álmodozni, de azért a többre vágyni és törekedni mindenképpen. És ebben már benne is van a különbség - ha álmodozol, azért nem biztos, hogy teszel, de ha vágyod, és törekszel - elérheted. Mi a véleményed?

Elgondolkodtató... Én mindig azt vallom, ha valami nem kézzel fogható, nem látható - tehát ha elvont - attól még működhet. De azért a 3. részről mégiscsak egy régi mondás "ugrott be": nem erre mondták, hogy az álmodozás az élet megrontója? :-))
Üdv: Rapperswil