Érdekes a cikk. Az utóbbi években - főleg miután másodszor is férjhez mentem - szerencsére sikerül a legtermészetesebben viselkednem, pont azért mert elég volt a színjátszásból, abból, hogy az ember mindig csak viselkedik. Ez fárasztó. Igaz, ehhez kellett egy olyan társ is, aki nagyon szeret és elfogad, akivel az első perctől kezdve mindent meg lehet beszélni, azt is ha bánt valami. Ilyenkor "kibeszéljük" és ez jó. Egyébként meg a bohócok jutnak eszembe, akik valószínűleg akkor pihennek, ha sírnak. :-)