Á, nem kell parázni :) Na és ha nem-et mond? Keresek egy másikat :D De ez régebben volt - viszont igaz, hogy nem vettem annyira komolyan, vagy hamar túltettem magam rajta. De 1 vagy max. 2 esetet tartok számon, amikor nem sikerült amit szerettem volna ez ügyben. Hát, nem mondom, voltak ötleteim... :) és azokon én magam is jókat mulattam. Hát még akinek szántam! :))

Hú. Rap, ez nagyon elmés! Az Amelie csodálatos élete c. film főhősnőjének ötleteihez hasonló, nagyon tuti! Amúgy szerintem is sokszor álszentségből nem kezdeményezünk (a nő mint meghódítandó hegycsúcs), ezen már sikerült túltennem magam, de a parázáson még nem:-) Pedig úgyis mindig a nő választ...

Szerintem egy nő is kezdeményezhet - de nagyon fontos a hogyan, és a mértékletesség. Nekem rengeteg kedves és főleg humoros ötletem volt annak idején (most már házas vagyok) amiket "kijátszottam" a nekem tetsző pasik felé. A hatás soha nem maradt el - sőt, (ezt ők maguk állították) életük egyik meghatározó élményévé vált ez a kis női becserkészés. Egy példa: egyikük egy hozzá eljuttatott pár sorral együtt kapott egy engem ábrázoló fényképrészletet. Minden kis üzenet mellé egy "puzzle"-darabot belőlem, lehetett várni izgatottan a következő levélkét a hozzátartozó képrészlettel. Amelynek természetesen utolsó darabja a fejem volt - addig izgulhatott, hogy nézhet ki a teljes kép. Jó, azt addigra már látta, hogy nincs négy karom és nem két lavórban mosom a lábam (vagyis nem x) :DD, de a végszó a fej volt a teljes képhez. Azóta kb. 13 év telt el - ma mindketten a saját utunkat járjuk a saját párunkkal, de barátok maradtunk, időnként felhív, tanácsot kér ha lelki baja van, szóval ilyenformán megmaradt a kapcsolat. :)