A mai világban csak akkor becsülünk sajna már meg valakit, és akkor törődnénk vele, amikor az már elhagyott minket, mert nem foglalkoztunk vele. Amikor velünk van, azt gondoljuk, hogy ez mindig így fog maradni, úgysem talál magának jobbat, és majd hétvégén leszek vele, most rohanok tovább a zűrös életemben. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy becsülje meg azt aki mellette van, és szánjon rá naponta egy kis időt, megtérül.

hihi :) szerintem kislány korában mindenki elhiszi, hogy van herceg :) de aztán azt gondolom, hogy végülis van, csak a lányoknak túl nagyok az elvárásaik, így aztán még a herceg sem tűnik hercegnek....

Kislánykoromban elhittem, hogy létezik az a szőke herceg :) most már tudom, hogy csak igazságtalanság van helyette... az tuti

szia csigusz, igen én is teljesen egyetértek veled, 100%-osan ezt látom nap mint nap.

Szia Rézi! ezt én is tökugyanígy gondolom. Az egész világban alapvető probléma. Szerintem az emberek nagyon sok érzést magukba fojtanak és így élik le az egész életüket. Figyelmen kívül hagynak minden jelet, ami nagy útmutató lehet a problémák megoldásában.

A szerelmet, mint érzést nagyon meg kell becsülni, mert csak igen keveseknek adatik meg, és aki még érzi is, lehet, hogy elfojtja, eltemeti magában.