Az én barátommal 2,5 éve járunk együtt,és két éve élünk együtt.Hirtelen 1 hete azt mondta nekem hogy nála elmult a szerelem,élni akar még.Most elkezdett eljárni egyedül szorakzni.Annyit mondott elege lett a féltékenykedésböl.Igaza van.De én nagyon ragaszkodok hozzá,és nem akarom elveszíteni.Nem szakítottunk,de érzem hogy most ez bármikor bekövetkezhet!Eldöntöttem hogy ujra meghoditom?Szerintetek mit tegyek?Hogyan éljük tul ezt az egészet?Még annyit h eddig semmi probléma nem volt csak az utobbi honapokba nagyon sokat dolgozott és most besokalt azt mondta.Kérlek segítsetek!

hmmm...bécibá Te nagyon bölcs vagy:)--egyetértek veled! Ha visszatekintek, a legtöbb félreértés a korábbi kapcsolataimban abból fakadt, hogy ugrottam olyan dolgokra, amik tulajdonképpen bennem nem voltak a helyükre téve...

Helló,elsősorban belőlem a tapasztalatok beszélnek. Azt vettem észre, hogy teljesen mindegy milyen minőségű kapcsolatról beszélünk, ha az ember nincs kibékülve saját magával és nem szereti magát eléggé, akkor mást sem tud igazán szeretni, és fordítva is így van. A társa sem tudja szívből szeretni, kétely nélkül.

Sziasztok! Én is így gondolom. Büszkeség és gyávaság. Ha valakivel együtt akarok lenni, akkor mindent meg is teszek, hogy együtt legyünk.

Szintén örülök ennek a cikknek, és tök igaz minden abból, amit leírtak. Egyébként szerintem teljesen egyszerű oka van a beteljesületlen szerelmeknek. Büszkeség.

Érdekes lehet ez a könyv. Nagyon tetszik a cikk, ez a téma kimeríthetetlen. Én magam is minden nap elgondolkozom ezen a témán.