Sziasztok
Az igaziak szerintem igen, bár ez szerintem ritka!
A barátokkal én elég sokat koppantam, lehet néha naív vagyok?? Nem hiszem, csak az a baj, hogy én hiszek az örök barátságban, lehet túlságosan is.

Thölgyeim örölök hogy hozzátoh tartozhatok csevegünk a gondjainkrol 6 gyermeket nevelek egyik beteg kevés az idöm .Rohano világunkban kevés jut egymásra de családom elég összetarto unokáim imádnivalo szeretem a holgyek mikor jó dogokrol beszélnek.Például most fözök rántot csirkét kruplival melete irom ezt a pár sort .7órakor dolgoznom kell.margo

szerintem is az az igaz barát aki megértő, nem hátráltat, nem uszít a pasid ellen, akivel bármikor le tudsz ülni és egy jó kávé mellett megvitathatjátok a nagy dolgokat. akivel bármikor, amikro szükséged van rá, spontán találkozhatsz.

Nekem szerencsére vannak barátaim is, haverjaim is, és nem hagyják, hogy megtanuljam, hogy kell egyedül is jól érezni magam. Szerencse. Mert ez szerintem nekem nem menne. Gyárilag társasági beállítottságú vagyok.
De nagybetűs barátja az embernek kevés van. Onnan lehet megbizonyosodni nagybetűsségéről, hogy ha 1 évig nem hall rólad, akkor is ugyanott tudjátok folytatni a beszélgetést, ahol egyszer abbamaradt. Meg hogy éjfélkor is becsöngethetsz hozzá, és fordítva. És nem csak azért, mert segítségre szorulsz.
Nekem speciel 3 ilyen van. De az tény, hogy meg kell becsülni az ilyen kapcsolatot.
És az ilyen simán "benyeli", hogy új pasid van, és rá sem fütyülsz. Mert örül neki, és nem abból tudja, hogy fontos neked,hogy folyamatosan telefonáltok, meg ide-oda mentek együtt, hanem egyszerűen érzi, tudja: hisz nem érted? A BARÁTOD vagyok!!

Helló

én is így gondolom, ahogy katimama is leírta. a távolság nem lehet akadály két ember között. azt a legkönnyebb, kényelemből, lustaságból rámondani, hogy jaj most annyi minden halmozódott fel, majd legközelebb találkozunk, és hasonlók

Sziasztok lányok!

Hát igen, ismerős, mi is a férjemmel csak egymásra számíthatunk. De legalább számíthatunk egymásra jóban-rosszban.

Szia katimama,

nekem is alig-alig vannak barátaim :((( mindenki lelécelt. Felszívódtak seperc alatt. Jön egy pasi, utána már arra sem eméleznek, hogy volt- e előtte barátnőjük, barátjuk vagy sem. Addig a napi, ameddig nincs pasi a láthatáron, majdnem minden nap együtt lógás, uátna meg már szinte meg sem ismerik az embert az utcán. Jó, nyilván természetes, hogy én is a pasimmal töltöm a legtöbb időt, de attól még ugyan úgy létezik más is.

A távolság, a már túl messze laksz, amióta elköltöztél stb... kifogások tényleg csak kifogások. Barátok? Nincsenek barátaim, vagy ha vannak is, akkor azok nem igaz barátok. Csak úgy összefutunk néha barátok. Vagy kölcsönös segítségen alapuló kapcsolattartás. Semmi egyéb. Sosem értettem azt amikor idősebb emberek kihangsúlyozták a család fontosságát, és az örökké tartó jó viszony fenntartását. Tényleg már csak a család maradt, de amikor már a családtagjainkkal sem beszélhetjük meg a mindennapok eseményeit, mert túl rosszul reagálnak, akkor már érdemes elgondolkozni.