Az is jó ha az ember pl. a város szélén lakik,pl Csömör vagy ilyesmi...ott aztán nyugi is van de ha pezsgés kell akkor minden közel van.

juli teljesen egyet kell értsek veled... Szerencsére mi pont pest külvárosában élünk így áldott helyzetben vagyunk :)

Kicsibabo, hát ez az... milyen jó is lenne, ha az ember eloszthatná úgy az életterét, hogy egy ideig a főváros, aztán ki vidékre... Huszonévesen nekem is a legnagyobb áldás volt, hogy a fővárosban vagyok, mozik, programok, emberek.... most meg már mit nem adnék egy nyugis kerti hintaágyért!:-)

Rapp, igen, vidéken születtem meg éltem 14 éves koromig egy kis faluban, nagyon szerettem. Lassan 15 éve a fővárosban, de nehezen bírom még mindig, ezt csak olyankor veszem észre, amikor vidékre megyünk, és rájövök, hogy te jó ég, ez a csend meg a lelassult idő hiányzott annyira:-)
A lányom 4 éves, és ha vidéken vagyunk, teljesen megbabonázódik, folyton utazni akar... csak hát... munkalehetőség vidéken elég gyatra, plusz azért nagy bátorság lenne tőlem csak úgy belevágni egy ismeretlen helybe, házba, környezetbe...

Én mind kettőt szeretem,de ha választani kell akkor amíg fiatal vagyok a fővárost preferálom utána jöhet a vidék. Most kell a pörgés,de később már biztos elegem lesz belőle.

Van nagyon vidék és vannak vidékies városok - az előbbiben nem tudnám elképzelni tán még a nyaralást sem. Nekem a fokozatok a lényegesek, annyira nem vagyok vidékellenes, hiszen sok jó oldala is van. Azt írod: "igen, én vidéki vagyok" Ott születtél, nevelkedtél de jelenleg fővárosi vagy? Hány éves a lányod?

Heidi? Az nekem is kedvenc könyvem volt!
Igen, a falu legnagyobb hátránya, hogy minden szóbeszéd tárgya... és bár azt mondjuk, nem érint, úgyis foglalkoztatja az embert...
Igen, én vidéki vagyok, lehet, ezért rágom magam azon, hogy a lányomtól meg elveszem ezt a szép lehetőséget, természetközelben élni stb...

Helló Juli - csak Mettlen-ben nem voltam még a felsoroltak közül. Azt tudtad, hogy a híres Heidi című film Maienfeldben játszódott? Ezért oda mindenképpen el akartam jutni, mert maga a könyv kislánykorom egyik kedvence volt. Ott sok minden emlékeztet is erre: van Heidi múzeum, meg bolt, különféle, ehhez kapcsolódó emléktárgyakkal. Szóval vidéken nem igazán tudnám elképzelni hosszú távon: nem elég, hogy nem történik semmi különös (mert azért lássuk be ez sem jó) még attól is kiver a víz, mikor kiülnek a ház elé a kispadra pletykálni. Mindenki tudni akar mindent a másikról, kíváncsiak, kitalálnak mindent róla, mindegy, hogy igaz vagy nem. Vidéken meg a lehetőségek is gyatrák munkaügyben például, vagy elég ha bemész a vegyesboltba... Hát, nem borulsz fel a kínálattól. Egyébként az is sokat számít, ki hol nevelkedett gyerekkorában. Nekem nem egy ismerősöm nem találta a helyét a "nagy Pestben" - és addig variált, míg vissza nem tért egy olyan közegbe, amihez szokott. Én ebben is az arany középutat választom, de ezt már leírtam lentebb.

Hát, fogas kérdés, mert az unokahúgom meg vidéken él, tok jó a zöld környezet, a nyugi, viszont lovagolni szeretne, de nagyon, csak ott nincs rá mód... és irigykedik a bp-i unokatesóira a pizzák, a mozik, a jégpálya miatt... Szóval mindkettőnek megvan a maga árnyoldala.

jaja, próbálkozom, hátha kedve támad a többieknek is beszélgetni. Mert azért vannak itt, látszik a képgalérián is. És olyan jó beszélgetni:-) Vagy legalábbis én nagyon szeretek:-) Épp azon gondolkodtam, hogy pszichológusnak kellett volna mennem (akartam is), akkor az lenne a munkám, hogy másokat hallgatok... no de ez majd már csak a következő életemben:-)
Szép helyeket írsz, Rapp, jártál is már ezekben a városokban? Én sajna még egyikben se. Igazából azon jár az agyam, hogy én egy kis faluban nőttem fel, a lányom meg itt bolyong a betonrengetegben... hogy mennyire jó ez neki... igaz, a lehetőségek megvannak, de a zöld...