Jó példát hoztál: a lányom magyar, a párja német - és ennek tetejébe angolul beszélgetnek, mert egyik sem tudja a másik anyanyelvét :)))

nekem az is fura, ha a férj-feleség más anyanyelvű... hogy a pitlibe bírták megérteni egymást teljes egészében? De lehet, hogy épp ez a szép benne, hogy folyamatosan egyre többet tudsz meg a másikról, ahogy egyre jobban bírod a nyelvet..

Hát ez biztos. Hogy más nyelven nem tudnád ugyanígy kifejezni magad, még egy jót veszekedni sem lehet! :)) Ezt egyébként közeli ismerősök is megemlítették, akik magyarok és külföldön élnek. A magyar nyelvet én is nagyon szeretem, az egyik kedvencem volt suliban a nyelvtan. Idegesítenek a nyelvtani hibák, szeretek olvasni és írni stb.

Nem hinném, hogy "cserben hagyja a hazáját" valaki, nem hiszek a lokális meghatározásban... angol vagyok, német vagyok, magyar vagyok... ok, mind más és más, de az igazi definíció, hogy lélek vagyok... engem talán az tart vissza, hogy a magyar nyelv bolondja vagyok:-) és nem tudom elképzelni, hogy valamelyik nyelvet ugyanígy tudjam valaha is használni...
de hova mennél/mész egyébként?

Az élhető ország, a rend, kiszámíthatóság, a tisztaság stb. ami vonz ODA :)) Ez itt mind egy nagy nulla Magyarországon. Nem tudok azonosulni azokkal, akik naaaagy hazaszeretők és erre hivatkozva inkább élnek sz@rul, mint hogy váltsanak (már persze ha meg van a lehetőség rá). Tudom, sokan azt mondják az ilyenre, hogy "cserben hagyja a hazáját" mert elmegy onnan mikor nem jó ott élni. Azt mondhatom, hogy nem a hellyel van bajom hanem a helyzettel - mindennel, ami van ebben az országban. Szóval nem vagyok ilyen szempontból egy lelkis, és különösebb gond nélkül tudok váltani, alkalmazkodni.

Tényleg? Hova mennél? És mi vonz oda?

Engem nem. Terveim közt szerepel.... :))

Azon gondolkodtam, hogy engem akkor is visszafogna valami, ha profin beszélnék nyelveket... ti hogy vagytok ezzel?