Én elég sokszor költöztem már, és nekem nem annyira a ház, a környék, a berendezés az, ami kell ahhoz, hogy otthon érezzem magam, hanem az attitűd, hogy akkor otthon vagyok. Volt több 'átmenti' költözésem, ez szerintem nagyon érződik az ottléten, hogy még nem ez az a hely, ahol megállapodok..
Leginkább akkor érzetem magam otthon, mikor a fiammal és párommal költöztünk 'saját' albiba a párom szüleitől. Kicsi volt, suta, bérelt, de a mi birodalmunk.

Sziasztok! Én szeptemberben költöztem és csak mostanában kezdem azt érezni, hogy igen hazaértem. Meg voltam ijedve az elején, hogy mért is nem érzem jól magam. De idővel egyre jobb lesz.

A barátommal együtt költöztem :) igen, el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy megszokjuk a házat és a környezetet. Utána már csak élveznünk kell .

akkor kitartás - mert utána állatira fogod élvezni :) olyan jó az embernek végre bevackolni magát a saját birodalmába :) na és egyedül vagy a pároddal költöztél?

Szia Annamari, igen valószínű, hogy emiatt vagyok kicsit összezavarodva, de reménykedem, hogy gyorsan lezajlik ez a nehéz időszak... :(

Mi a gondod az új otthonoddal, babar? Lehet, hogy csak nem sikerült még bekuckózni magad, nem?

Sziasztok, jaj a költözést ne is mondjátok, úgy megviseli az embert... Én tudom, nem rég költöztem.

Sokat agyalsz nem? Az a baj, ismerős :(((( Nem szabad túlgondolni a dolgokat. Na és hogy költöztél el? Egyedül vagy párban? Erről nem írtál.

Új élet, új környezet, valahogy meg kell szokni, de hogy? Tudod, hogy ez jó, hogy örülnöd kéne, de nem tudsz. Miért van ez? Miért nem tudunk lenyugodni?