Hát, érdekes ez a tipizálás a cikkben.. rám nagyon illik két típus is, valószínű, keverék vagyok... és tényleg ismerek színtiszta típusembereket is. Azon filóztam, hogy talán ezért nem jövünk ki az anyámmal, mert ő kolerikus, én meg szangvinikus-melankolikus... és engem halálra idegesít az ő lassúsága, céltudatossága, őt meg az, hogy mindenbe csak belekapkodok.. ő a külső, én a belső világban élek. Lehet, hogy csak el kellene fogadnunk egymást, akár egy másik fajt:-)