Én leépítem az ilyen ismerősöket - és nem azért, mert csúnya szóval élve: nincs hasznomra. Végül is nincs, ez igaz, de nem kihasználni akarom, hanem az egymással eltöltött baráti időszakot kellemesen kihasználni. Azért minek összejönni, hogy zavarban, feszültségben teljen el az idő, és az elköszönés mindkettőnknek csak megkönnyebbülés?

Hát, nekem is volt ilyen ismerősöm.... belegondoltam, hogy kölcsönösen kihasználjuk egymást:D Nagyon különbözünk, így csak "arra vagyunk jók" egymásnak, hogy elüssük az időt, ha nincs más... de csak addig működött, amíg nem találtunk végleg jobbat...

Van egy "barátnőm", bár mostanában kissé kételkedem ebben a titulusban. Mindig úgy hív fel, hogy hirtelen eszébe jutottam, aztán amikor talizunk, folyton kiderül, hogy eredetileg mást tervezett, csak meghiúsult. Most pedig még egy olyat is éreztem, hogy kifejezetten idegesítik őt az én beszédtémáim, és alig várja, hogy vége legyen a délutánnak. Viszont mindig úgy tesz, mintha jóbarátnak tartana. Ti mit tennétek a helyemben?