még nem ültünk le vele beszélgetni, nem akarjuk elrontani. Tesóm (az anyukája) ordítani akart vele először, alig bírtuk visszatartani. De azt hiszem, az csak olaj lett volna a tűzre. Abban bíztam, hogy ma már tényleg "ciki a cigi", már egyáltalán nem számít vagánynak vagy jófejségnek... de neeem... büszke is lehetsz a fiadra!

Sajnos, azt kell mondani, hogy ma már a jó példa sem mindig "ragadós": tehát ha otthon nem dohányoznak körülötte, akkor is "brahiból" rágyújt. Én azt mondtam a fiamnak, aki szintén 15 éves, hogy kipróbálhatja de ne szokjon rá. Minek. Nem ettől lesz különb. Abban semmi poén nincs, ha "megy a csordával". Inkább arra figyelnek fel aki nem dohányzik, mert az a ritkább. Szerencsére nem cigizik, még titokban sem. Sportol, amellé meg tényleg "nem passzol" a dohányzás. A másik amivel érvelni szoktam: nem lehet olyan hülye, hogy saját magának ártson, a saját egészségét ássa alá. Annyi kosz van a levegőben amit belélegzik az ember, minek rátenni még egy lapáttal? Ja, és még dicsérni is szoktam a fiamat: "Láttam a volt osztálytársadat az utcán. Az a fiú így füstöl? De ciki! Gondoltam is, hogy te mennyivel klasszabb vagy, hogy nem cigizel. Ezért büszke is vagyok rád".
Nálunk ez bevált. :))

Unokahúgom 15 éves, és rájöttünk, hogy dohányzik... mivel lehetne elrettenteni?