Nem"megutálják",hanem már nem működik úgy,esetleg vmelyik fél"rossz"volt,kialszik az a tűz...
Ez sztem pároktól függ,el ne vegye a kedved,amit irtam,Mancaa,nem ez volt a szándékom...Holnap pont olyan rokonokat megyünk megköszönteni,akik 40 /!/ éve élnek boldog házasságban..Nem semmi,igaz??
C.

Házasság? Vannak jó példák és rossz példák előttem.
Ami érdekes, a velem korabeli barátaim legtöbbje (jelenleg) boldog házasságban él. De az ő szüleik között sok az elvált...
Szóval idővel megutáljuk egymást?

Helló,ifjúság!/és Áron/
Sztem a mai világban a házasság ,mint intézmény,már nem bir olyan jelentőséggel,mint régen. Együtt is élhetsz vkivel,és halál jó lehet a kapcsolatotok,papr nélkül is.Felveheted a kedvesed nevét /én is azt tettem/,de ezt is megteheted házasság nélkül.
Voltam már házas,elváltam, biróság,békitők,stb...
Szóval,házasság nélkül is működhet a dolog,szépen,békében...
C.

Szevasztok csajok!
Szerintem a házasság intézménye ki fog halni. Nem is a papírforma, hanem maga a társas együttélés.
Szerintem régen, miután az ufók bennünket e sárgolyóra pottyantottak, a kapcsolatok azért működtek, mert tök unintelligensek voltunk, vagyis, a természet szabályai szerint éltünk, mint még mai is az emlősök.
Később, amikor tudatosak lettünk, ki kellett találni a vallást, meg az istent, hogy összetartsa a kapcsolatokat, házasságokat.
Ehhez az is hozzásegített, hogy a nőket megfosztották emberi jogaiktól, kussolniuk kellett otthon, csirkéket tépni, meg gyerekeket nemzeni.
A mai gyönyörű modern világban a nők emancipálódtak, kinyílt a szájuk, és azt csinálnak, amit akarnak, illetve, amit a Nő vagyok fórumon megbeszélnek. :)
Mivel teljesen különböző élőlény típusok vagyunk, teljesen más vágyakkal, érzelmekkel, gondolkodással, életcélokkal, ezért nem fogunk tudni békésen egymás mellett élni.
Más a millió éves genetikai kódolásunk is, mi vadászoknak teremtettünk, bigámia pártiak vagyunk, nem igazán családcentrikusak és gyerek babusgatás pártiak, ti pedig a barlang tűzének és benne cseperedő utódok őreinek, teljesen monogámnak, teljesen családcentrikusnak.
Nem vagyok pesszimista, mert a második házasságom már teljesen szépen működik, és bízok a homo sapiens-i intelligenciában és fajfentartásban, de körülöttem per pillanat csak ezeket a szerencsétlen házasságokat és párkapcsolatokat látom...
Csók.

A negatív hozzáállás mellett azért az is nehezíti a helyzetünket, hogy olyan kevés jó pasi rohangál... ha egy pár szakít, a férfi-fél teljesen nyugodt lehet afelől, hogy talál olyan nőt, aki jól is néz ki, okos és kedves is, "rendes" - a női-fél esetében ez azért nem ilyen egyszerű...

Erre az akarás-nemakarásra van egy jó hasonlat: ha a labda pályáját végig irányítani akarod, akkor el sem tudod dobni, mert fognod kell mindvégig - de tényleg könnyű ezt mondani, ha az ember nagyon szeretné, nem tudja nem akarni... inkább talán írd át magadban ezt a dolgot: képzeld el pontosan, milyen legyen a külseje, a belső tulajdonságai, milyen legyen vele mozizni vagy sétálni... és be is fogod vonzani az életedbe, talán mert addig képzelegsz, míg végül a tudatalattidban is elhiszed, hogy mindez jár neked.

Köszi a bíztatást Rapperswill :) Bár bevallom őszintén, ha valaki még egyszer azt mondja, hogy akkor jön, amikor nem számítok rá, kifutok a világból! :D hogy lehet erre nem számítani, amikor annyira szeretném ?!

Egyetértek Julival, a legfontosabb a hozzáállás!

Juli - köszi! Úgy látszik meghallgattatott a kérésem :-)

Lám, Rapperswill, elég volt csak megszavazni magadnak a boldogságot... szerintem is az a gond, hogy sokszor el se merjük képzelni, hogy nekünk juthat valami igazán jó... Szuper, hogy így alakultak a dolgaitok!