jajj, igen, a legnagyobb baki, abból többnyire baromi nagy sértődés van, ha az ember mástól tud meg fontos dolgot, és nem attól, akitől hallani szeretné. A helyedben erről is felvilágosítanám a páromat, hogyha ez kibukik, sokkal nagyobb megbántással kell szembenéznie.
Nem is egészen értem - Ti nem csináltok közös, kézenfogós kültéri programot?

teljesen igazad van, Judit, ez nagyon bántó lehet, s nem arról van szó, hogy jó neked, ha bánt másokat, hanem hogy ez néha elkerülhetetlen. S vajon neki miért jó, ha bánt téged? Nem változtathatod meg az érzéseidet, ha bánt, akkor bánt, hiába mondja, hogy ne legyen így, így van és kész. Ráadásul a kapcsolatotok sem fejlődhet így olyan mértékben, ahogy a felvállalással együtt működne. Lehet, hogy kellene egy harmadik, akitől az ex tudomást szerez rólatok, s ez előbb-utóbb így is lesz, csak kérdés, hogy addig mennyire mérgezi ez meg a kapcsolatotokat.

teljesen igazad van, Judit, ez nagyon bántó lehet, s nem arról van szó, hogy jó neked, ha bánt másokat, hanem hogy ez néha elkerülhetetlen. S vajon neki miért jó, ha bánt téged? Nem változtathatod meg az érzéseidet, ha bánt, akkor bánt, hiába mondja, hogy ne legyen így, így van és kész. Ráadásul a kapcsolatotok sem fejlődhet így olyan mértékben, ahogy a felvállalással együtt működne. Lehet, hogy kellene egy harmadik, akitől az ex tudomást szerez rólatok, s ez előbb-utóbb így is lesz, csak kérdés, hogy addig mennyire mérgezi ez meg a kapcsolatotokat.

teljesen igazad van, Judit, ez nagyon bántó lehet, s nem arról van szó, hogy jó neked, ha bánt másokat, hanem hogy ez néha elkerülhetetlen. S vajon neki miért jó, ha bánt téged? Nem változtathatod meg az érzéseidet, ha bánt, akkor bánt, hiába mondja, hogy ne legyen így, így van és kész. Ráadásul a kapcsolatotok sem fejlődhet így olyan mértékben, ahogy a felvállalással együtt működne. Lehet, hogy kellene egy harmadik, akitől az ex tudomást szerez rólatok, s ez előbb-utóbb így is lesz, csak kérdés, hogy addig mennyire mérgezi ez meg a kapcsolatotokat.

Sziasztok! bekapcsolódok én is:) Judit, olvastam a történeted, egyetértek a többiekkel, ezt meg kell beszélned a pároddal, ő pedig kell hogy tudjon áldozatot hozni érted, és ha jó kapcsolat van közte és a gyerekei között, akkor ők ezt meg fogják érteni (az exét biztos sokkolja majd egy időre). Egyébként a gyerekeid tudnak a kapcsolatotokról? Ők mit szólnak?

Szia Adél!Neked is azt válaszolnám, mint az előző kedves levelező társunknak. Tudom,hogy a kedvesem szeret és miután már nem vagyunk 20 évesek /bár most annyinak érzem magam:-)/,ez talán az utolsó esély,hogy végre boldogok legyünk és nyugalomban éljünk.Tudom,hogy szeretetre vágyik és saját bevallása szerint ezt maximálisan meg is kapja tőlem és én is tőle,de ezt az egyet nem érzi: Mennyire bántó,hogy nem vállal fel.Hiszen nem egy fiatal fruska vagyok,aki kalandokba keveredik, hanem egy NŐ,aki végre megtalálta az Igazit,egy anya,aki még több erőt és boldogságot tud sugározni ettől a gyermekei felé is...
Köszönöm,hogy válaszoltál...

Szia,köszönöm a bíztató választ,sajnos én is ilyeneket válaszolnék másoknak, hasonló tanácsot adnék. Már nagyon sokszor szóbakerült ez és mindig én kerülök ki "vesztesen" a beszélgetésből. Részéről a válasz:"Miért jó az nekem,ha másoknak bánatot okoz?". De hiszen nem jó,csak így érezném tisztának a kapcsolatunkat...:-(

Szia Judit,
hát igen, nem lehet könnyű neked, de szerintem nem biztos, hogy arról van szó, hogy nem szeret eléggé. Inkább ez valamiféle jellem-probléma, vannak olyan emberek, akik úgy érzik, hogy akkor már nem lesznek olyanok a másik szemében, ha "rosszakat" tudnak meg róla, vagy épp mindig azt mondják, amit a másik hallani akar, nehogy elveszítsék a megbecsülésüket. Lehet, hogy a párod is ilyen? Ez esetben csak megfelelési kényszerről van szó, aminek a hátterében önbizalomhiány, szeretetvágy áll, tehát jó ember és szeret is téged, csak nem tud megbántani másokat. Ám ha elmondod neki, hogy ezzel viszont téged bánt, szerintem van esély, hogy lépjen ez ügyben...

Judit! Biztos sok tekintetben élhető a kapcsolatotok, ha már 2 éve együtt éltek - de így, a történtedet olvasva valahol kicsit sántít. Ott például, hogy miért nem mer felvállalni, és hogy jó volna ha elszakadna a volt élettársától. Mert szerintem annak is van egy oka, hogy "időnként felpakolja finomságokkal". És kitűnik, hogy bizony szenvedsz ettől. Ne hagyd magad: tedd fel a kérdéseidet a kedvesednek és tisztázzatok mindent. Csak egy a lényeg: ha már sor kerül erre a beszélgetésre, ne maradjon minden a régiben.

Sziasztok,én 25 éves házasság után váltam el,a férjem gyakran félrelépett,de jöttek a gyerekek és én mindig bíztam abban,hogy másnap ismét felkel a nap és minden megváltozik.De sajnos rá kellett döbbennem,hogy az emberek nem változnak,minden ismétlődik.Most egészen véletlenül találkoztam egy régi gimnazista ismerősömmel /30év után!/és két éve boldogan élünk,szeretetben és boldogságban.Viszont valami mégis beárnyékolja a kapcsolatunkat ismét,a barátom eljött ugyan otthonról,velem él,de otthon úgy tudják,hogy a barátjával bérel egy lakást,nem tudnak rólam.Két egyetemista gyermek van ott is /nálam 3/.A barátom arra hivatkozik,hogy nem akar nekik bánatot okozni azzal,hogy tudjamak rólam. Épp elég az,hogy "otthagyta" őket.Az élettársa /nem házasodtak soha össze/ nem bánja,hogy elköltözött,és mindig felpakolja finomságokkal,mint egy "jó anyuka",egyébként 4-5 hetente jár haza egy kis beszélgetésre.Én ezt becsapásnak érzem a családja felé, és nem érzem jól magam,nem érzem tisztának ezt a kapcsolatot.Szerintetek?