sziasztok!
nem is hittem, hogy beírom a keresőbe, hogy "nem vállalja fel", és ennyi mindent kidob a rendszer... épp tegnap vetettem véget egy ilyen történetnek. a sokadiknak... az elmúlt 8 évben, csak ilyen pasikkal hozott össze a sors, és egyszerűen nem is értem ezt a hozzáállást! mi lehet ebben olyan nehéz? a férfiak nem akarnak normális életet élni? miért nem merik felvállalni az érzelmeiket, a kedvesüket a világ előtt, a szüleik, a barátaik előtt? miért gondolják úgy, hogy ez egy sokáig fenntartható, kényelmes szituáció? miért nem veszik észre, hogy a világ zajlik körülöttük, az idő halad, és minden változik és nekik is változniuk kell, és idomulni az időhöz?
remélem, soha többet nem kell még egyszer ilyen fájdalmas döntést hoznom ilyen helyzet miatt. remélem, másnak sem

Na igen, csak az örökbefogadó szülőknek nem lehet saját gyereke. Így vágynak egyre, és akkor már nem számít, hogy nem az övék. De viszont akinek még nincs, és lehetne, nem biztos, hogy meg tud birkózni a problémával.

Hát igen, olyan sírig tartó szerelem nem létezik, hogy valaki végig nem vállalja az egészet - tehát előbb-utóbb borul a bili. Hogy egy gyerek gond legyen? Nőként nehéz elképzelni, de a pasiknak biztos más ez, elvégre nem lehet könnyű úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy tudom, nem csak a nőt kapom meg, hanem egy idegen férfi gyerekét is... Mondjuk, az örökbefogadó szülők története meg pont erről szól, tehát igenis lehetséges a sajátomként szeretni egy gyereket!

Hát nem tudom... Tesóm is ebben a történetben van. Én nagyon sajnálom, mert szenved miatta, és a kapcsolatot is megmérgezni elég rendesen, ahogy észreveszem. Náluk a korkülönbség és egy meglévő - hozzáteszem imádnivaló - gyerkőc a gond. De azt hiszem már nála is eljött az a bizonyos határ, hogy vagy vége, vagy vállalja.

Hej-halihóóó! Én is ezt mondtam a pasinak, mert egyébként nagyon jó volt a kapcsolatunk: ő baja... Tudom, a mai napig visszasír magában. Azt mondta, nem is tudta, hogy létezik ilyen szerelem, ő még ilyet nem élt át (pedig rég volt büszke bálkirály, hihi...- vagyis fiatal). Ez vonatkozott a szexre is: én aztán nagy életművész tudok lenni a dupla Ikrek csillagjegyemmel :-D
Remekül kiegészítettük egymást! Nagyon jól látjátok, ha nem így történik, most nincs mellettem a fiatalkori szerelmem - ez is a folyamat része volt, mint minden az életben.
Rapperswil egy svájci város St. Gallen kantonban.
Juli, remélem sikerült letöltened a bohócos képet, ami szerintem is egy festmény. Egyszer az unokahúgom küldte, azt hiszem születésnapot köszöntött vele az éteren keresztül :-)
Írjatooook csajooook! :-D

Rapperswil (mit jelent ez a név?), láttam a fotóid között a tüneményes bohócos képet, ez honnan van? Valami festmény?

Szerintem se a szerelemmel volt a gond, hanem a meghunyászkodással. Nem tudja, mit veszített! Vagy lehet, hogy mégis, aztán azóta is bánja! De valahogy tényleg úgy van, hogy minden a jóért történik, és mindennek szerepe van az életben - lám, Rapperswil is megtalálta végül élete párját, aki most nem lenne, ha a tanár másképp viselkedik!

Azért durva, hogy még mindig vannak olyanok, akik a "megszólás" miatt borítanak fel egy kapcsolatot.... Szerintem szeretett téged, csak túl gyáva volt, hogy az álmait kövesse. Hát, az ő baja...

Á, nem. Meg azóta már férjhez is mentem, aztán most így oké. Teljesen tiszta volt egy idő után, hogy abből semmi olyasmi nem lesz a tanárral :-)) Ráadásul olyan személyiség volt, hogy a legkisebb változás is megviselte, pl. egy költözés, vagy egy vita. Arra meg rémesen sokat adott, hogy mit szól a környezet! Szerintem én is ennek az áldozata voltam egyrészt - bele is halt volna, ha az addig felépített egzisztenciát megszólják, meg mit szólt volna a család! A felnőtt gyerekei ki is tagadták volna, ebbe az egészbe meg nyilván bele is rokkan. Szemem se rebben ha valaki itt ezek után azt állítja, talán nem is szeretett eléggé. Az az igazság, hogy néha idegesített a túlérzékeny lelke. Ő Halak volt (nem a cápa fajtából hanem az aranyhalból :-) én meg Ikrek. Volt 4 szép évünk, aztán kész.

És azóta találkoztál vele? Nem foglalkoztat, hogy mi lett volna, ha?