Remélem sikerül megszerezni a könyvet,majd jelentkezem!Kellemes,szép délutánt Mindenkinek!

Zsóka, tudom, milyen lehet ez, én is ezzel küszködtem. Aztán olvasgattam ebben a témában sok önfejlesztő könyvet, és segítettek. A legnagyobb hatással L.Hay: Éld az életed c. könyve volt rám, könyvtárban is rá lehet bukkanni, érdemes elolvasni. És a közös asztalhoz leülést valóban csak egy önmagával tökéletes harmóniában lévő ember bírja... szerintem az átlagemberek mindegyikének nehéz helyzet ez.

Igen,sokkal magabiztosabbnak kellene lennem.Bár számtalan esetben bizonyitott a párom,ragaszkodik hozzám,senkitől ennyi szeretetet nem kaptam ,mint Tőle.Még egy társaságban sem szeretnék az ex-el lenni,nem hármasban!!!!Inkább nem mentem el a nagylány ballagására /bár lelkifurdalás gyötört/ csak ne kelljen egy asztalhoz ülni a volt feleséggel. Köszi Juli a bölcs tanácsot!

Andi: ez jó ötlet, hogy megismerkedni az exszel. Akkor biztosan csökkennek a rossz érzések - mondjuk egy hármas randi, ahol a párom az én kezemet fogja, miközben az exe csak barátként van velünk, tényleg segítene!

Zsóka: biztosan nincs okod aggódni - meglátni a másik exét kilépni az ajtón,hát nem éppen szuper érzés, de szerintem ha valaki rendben van önmagával (és nem a kapcsolata!), akkor ez nem zavarja túlzottan (lévén elvégre is te vagy a "győztes"). Nem lehet, hogy nincs elég önbizalmad? Nem a külsőddel kapcsolatban, hanem azzal, hogy téged igenis teljes odaadással lehet szeretni. Szerintem erősítsd magadban, hogy olyan ember vagy, akit megbecsülhet és meg is kell becsülnie a másiknak!

Sziasztok!
Szerintem nem fura,én két exemmel is kapcsolatban maradtam,persze csak barátiban.Ez nyilván csak akkor működik,ha már nincsenek érzelmek.Bár olyan helyzetben még nem voltam, hogy az én párom járt volna vissza az exéhez.Legalábbis tudtommal. :) Ebben az esetben ragaszkodnék ahhoz hogy megismerkedjek az illetővel.

Fura, nem gyakran hallani olyat, hogy baráti a viszony :) Biztosan ezért hátborzongató, hogy összejárnak, ugyanúgy, ugyanott...nekem nem lenne hozzá idegzetem...de ezek szerint mindenki túl van mindenen...

Szia Juli!A két szülő nem érzi kellemetlennek a találkozást,baráti a viszony.Mivel az én válásom nem éppen kulturált módon zajlott,igy látni sem kivánom a volt férjemet.Talán ezért fogadom nehezen el az adott helyzetet.Én nem járnék vissza abban a lakásba ahol sok-sok évet leéltünk - az emlékek előjönnek .Úgy gondolom igy nem lehet normális új kapcsolatot kialakitani.Mivel távkapcsolatban élünk,főleg a párom jár hozzám.Volt egy szitu mikor én mentem és az ajtóban éppen összefutottam az exel,ez olyan mély nyomott hagyott bennem ,hogy azóta inkább nem is megyekés erősen gondolkoztam ,hogy véget vessek az egésznek.

Szia Zsóka, szerintem is az lenne a természetes, ha a két szülő kellemetlennek érezné a másik lakásában való tartózkodást (kivéve, ha vidám barátsággá szelidült a dolog). Itt inkább a lány tehet a dolgokról, hiszen vagy nagyon lusta, és nem akar kimozdulni, vagy olyan ember, aki csak hazai pályán érzi otthon magát. Azt azért nem hinném, hogy a szüleit akarná összehozni, hiszen ahhoz már nem elég gyerek, ámbár tudatalatt még talán ez is lehetséges... De átérzem, mennyire zavarhat ez Téged...

Igen,köszönöm a véleményeteket ,én is gondolom. Az ex elköltözött albérletbe ott kéne szerintem már találkozni a lányával nem visszajárni a közös otthonba.A párom szerint a lánya ragaszkodik ehhez,azzal érvel azt hiv oda akit akar mivel ő is ott lakik.Szerintem ,ha elváltak az ő számára az az ajtó végleg bezáródott ,és a páromnak kellene határozottabbnak lenni.