Csajok, igazatok van, noha én ismerek egy lányt, aki így jött össze a most-már-férjével, ráadásul alig 3 hónapos társkeresés után. Mondtam neki, te tiszta hülye vagy, úgyse lesz belőle semmi, ismeretlennel elmenni stb... aztán mégis megtalálta a boldogságát!
"Párom"mal továbbra is áll a bál, jönne vissza, én meg nem bírom visszafogadni mégse, bár nyilván még szeretem, ez nem múlik el a rossz cselekedettől:-( De köszi, Cicamuszi a biztatást, igyekszem én is pozitívan gondolkodni...

Györgyusz, igaz amit írsz, kemény dió a netes párkeresés. Olyanokat írnak magukról a pasik (lehet a csajok is, nem tudom), hogy ember legyen aki kihámozza belőle a valóst. Évekkel ezelőtt találkoztam valakivel, akivel egy párkeresőn ismerkedtem meg. Leírta magát ilyen-olyan tökös pasinak, aztán mikor megláttam! Jézus... Egy horpadt mellű szárított szúnyog volt az egész krapek. Az a típus, aki ha elszív egy cigit, három hétig lélegeztető gépen van. :-D Jobb ha látod először a szemeddel, kivel akadsz össze, még utána is érhet épp elég csalódás. :-)))

Sziasztok, én őszintén gratulálok annak a szerencsésnek, aki netes párkeresőn talált párt, jelentkezők ugyan vannak, de legtöbbször "agyonfényezve" - azt meg már csak zárójelesen említem, hogy a szomszéd tini srác azzal szórakozik, hogy külföldi oldalakról leszedett képekkel kamuregeket csinál, és ezeken vihognak a haverjaival...szóval akkor szerencsésebb eljárni uszodába, könyvtárba, meg úgy egyáltalán mindenhol nyüzsögni,
talán nagyobb az esély!

Halihó,csajok!!
Juli,vágom,amit irsz,de nekem mégiscsak furcsa,ha Te is megnézed,halál csini,szép,jó alakú csajok,és ennyire nem megy a párkeresés????Nekem ez olyan furcsa...
Pusz.Cica
Juli,fel a fejjel,jön még a lovag,hidd el!!!!Hajrá!!!

Párkereső: sajna sokkal több a nő, mint a férfi, ezért van annyi kétségbeesetten keresgélő szingli. Ráadásul ha egy pasi szakít, elég nyugodt lehet afelől, hogy talál majd egy lányt, aki okos, kedves, hűséges és ragaszkodó. Ugyanerre mennyi esélyt lát egy szingli nő?! Plusz idő sincs már úgy ismerkedni, nekem fogalmam sincs pl., hol lehet...

Köszi, lányok, olyan drágák vagytok:-) Igen, én is attól tartok, hogy már semmi nem lenne ugyanolyan... szeretem még, de sajnos már nem tartom olyan remek embernek, mint eddig. Márpedig a kapcsolatunk boldogságának egyik alappillérét az adta, hogy fel tudtam nézni rá... hát ennek most vége, nem azért, mert rossz ember a megcsalás miatt, hanem mert hazug... és ezért nem tudom már nagyra tartani.

Ja,bocsi,de úgy néz ki,kicsit szőke vok vmihez,segitsetek már ki!!!
Nézem ezt a Párkeresős cuccost,és el vok hűlve,szebbnél szebb, magukat okosnak irt csajok,és itt akarják megtalálni az igazit???? Hihetetlen,én ezt nem értem...
Pusz.Cica.

Sziasztok,Fiatalok!!
Juli,teljes szivemből sajnálom!!!
Velem is megesett//habár,mi nem esett meg velem az elmúlt 6 év alatt...// és én totál padlót fogtam...Ráadásul nem a páromtól,hanem a csajszitól tudtam meg...Megbocsátottam,de ezzel csak azt értem el,hogy soha nem bizom meg benne már.És mindig,ahányszor csak rá nézek,eszembe jut,mit tett... Talán jobb lett volna továbblépni,ahogy Rap.mondta...Nehéz ügy,csak okosan...
Cica.

Szegény Juli... most nagyon vacak lehet neked. Pár éve ugyanezt a kérdést tettem fel - én hülye, pont annak, akivel vigasztalódni próbáltam (hehe) - hát szóval, ezt túl kell élni, fel kell dolgozni magadban, nincs mese. A kapcsolatotok mélységétől, a te személyiségedtől is függ, ez mennyi ideig fog tartani. Nézz szembe a fájdalmaddal, sírj, engedd fájni ezt a csalódást, aztán a szép dolgokat elraktározva - szerintem - lépj tovább. Ha megpróbálkozol a megbocsátással, én azt gondolom, akkor mindig fájni fog ez a dolog. Legyél nyitott majd idővel minden más szép és érdekes dologra, legyél erős, ne hagyd, hogy eluralja az életed ez a csalódás. Jön majd olyan biztos, aki méltó a hűségedre.
Kitartás!

Túlélheti ezt egyáltalán egy kapcsolat? Vagy kész, vége, ez már csak felmelegített leves lesz? Próbálok én megbocsátani... de hát nem igazán megy. Nagyon fáj, és úgy érzem, egy világ dőlt össze bennem. Valami eltört, és már soha többé nem tudok úgy nézni Zolira, ahogyan ezelőtt. A tiszteletem, a csodálatom semmivé lett. Így hogyan lehetne belőlünk normális pár? Veletek történt már ilyen?