én össze tehetem a két kezem, mert én nagyon jól kijövök az anyósommal. Olyan mintha a második anyám lenne. Rengeteget beszélgetünk(mindenről), együtt jól érezzük magunkat(vásárolni járunk...), és segítünk egymásnak amiben tudunk

hát.. azt mindenesetre nem lehet mondani, hogy tanul a dolgokból.... konok lehet a nőci...:-)

hát nem tudom, az a baj, hogy nagymamiról egyiket is, másikat is el tudom képzelni...hiszen apám minden egyes barátnőjénél előröl kezdi az egészet :D (aztán sajnálja, amikor szakítanak)

...Vagy nem volt kit tovább egrecíroztatni :-)) hehe...

lehet, hogy félt kimutatni a szeretetét, mert akkor csorbult volna a hatalma... vagy csak az történt, hogy akkor jött rá, voltaképpen mennyire szerette, amikor elveszítette

hajrá Juli, csak pozitívan:) egyébként képzeld, az én szüleim elváltak, húsz év házasság után, anyámat mindvégig egrecíroztatta az anyós (nagymamám), aztán amikor elváltak a szüleim, ő sajnálta a legjobban:D néha érdekes az élet

Igazad van abban, Annamari, hogy a fiát féltő anyaként kell szemlélnem a nőt, és megbocsátani neki, de néha nehezen megy... Köszi a tanácsokat mindenkinek, igazság szerint bennem fel se merült, hogy a páromat vonjam be az ügybe, azt hiszem, valahol szégyellem, hogy az anyja nem kedvel, és igyekszem ezt a témát elkerülni. De igazatok van, hogy ez lehet a megoldás, köszi!

szerintem is az a megoldás, ha a párod beszél az anyjával, hogy ha szereti őt, akkor ne hozza ilyen kínos helyzetbe. Az én párom anyukája tündéri ugyan, de megértelek, mert nálunk meg az én anyám volt elviselhetetlen a pasijaimmal. Szerintem egy szülőnek az a dolga, hogy támogassa a gyermekét, ha azt látja, hogy boldog! A pasid egyszerűen mondja meg az anyjának, hogy boldog veled, ha másért nem, legalább azért forduljon feléd szeretettel, mert boldoggá teszed a fiát!

hú, én is olyan anyóst szeretnék, mint szabó magda! De sajnos kevesen vannak ilyen szabadgondolkodók. Beleszólni valakinek az életébe eleve butaság, mert úgyse fog azért másképp cselekedni, mert mi azt mondtuk. Csak annyi eredménye lesz, hogy ráterheljük a másikra a kritikánkat, tudatjuk vele, hogy nem szeretettel viszonyulunk hozzá, és így megrontjuk a kapcsolatot. Persze az építő kritika más, de azt az érintett is mindig jól veszi, ha tudja, hogy az ő érdekében szól féltőn a másik.

Olyan jókat ír itt mindenki. Magdának, Annamarinak is igaza van. Én azt mondom, rendesen mindent meg lehet beszélni. A legfontosabb, hogy mindig legyél tisztelettudó és kedves az anyóssal, és ez vonatkozik a rosszallós időszakára is. Mert amikor "támad" pont a nyugodt kedvességgel nem tud majd mit kezdeni: látja, hogy nem veszed fel a kesztyűt. Különben meg: mindig van olyan, akinek nem tetszik, amit csinálsz. Éppen ezért csináld úgy, ahogy neked tetszik. :-))