2007. november 16.
Világhíressé vált Arthur Golden amerikai író könyve, az Egy gésa emlékiratai, minden országban, ahol megjelent, vezette a bestseller-listákat, majd film is készült belőle. Kétségkívül szórakoztató stílusa mellett az is a regény javára szolgál, hogy aprólékosan bemutatja Japán kultúráját, és egy már nem létező világot. Bírálói azonban azt hangoztatják, hogy ez a mű túlságosan is ráerősít arra a világszerte elterjedt sztereotípiára, amely szerint a gésák nem mások, mint egyfajta luxus-kurtizánok.
A prostituáltak és a gésák összemosása a XIX. század végén kezdődött, amikor Nyugaton egyre inkább divatba jött Japán, és a művészetben kialakult a japanizmus. A gésák ekkor kerültek a kurtizánokkal egy kategóriába, gondoljunk csak Puccini Pillangókisasszony című operájára. A XX. században egy időre betiltották működésüket, arról nem is beszélve, hogy a japán örömlányok gésának kezdték nevezni magukat. Már csak kevesebb, mint ezer gésa él napjainkban Japánban, ők a tradicionális japán művészet művelői, illetve ennél is többek: a hagyományos értékek szimbólumai.
Pedig a gésák tisztelt és csodált személyek voltak, ennek a hivatásnak – mert annak számított – az elnevezése is ezt mutatja: a gésa szó jelentése: művész, szórakoztató, szép személy.
Kevesen tudják, hogy a hivatás legkorábbi művelői férfiak voltak, a 18. századtól kezdve töltötték be nők ezt a szerepet. A gésák különböző társadalmi osztályokból kerülnek ki, szegény családok gyakran pénzért adták el gyermeküket gésának, bár ezt akkor adoptálásnak nevezték.
A gyermek-, legfeljebb tinédzser korú lányok így kerültek be a szigorú hierarchia alapján felépülő gésa-neveldékbe, ahol idősebb gésáktól itt tanulták meg a művészeteket, a tökéletes viselkedést, etikettet. Vizsgát is kellett tenniük a mesterség gyakorlásához, de utána is képezték magukat, gyakran például a törzsvendégeik igényeinek megfelelően.
Szolgáltatásaikat a vagyonosabb rétegek tudták igénybe venni, külön kategória volt például a gésa szüzességének áruba bocsátása. A gésa-jelöltnek át kell esnie a mizuagen, vagyis szüzességének elvesztésén, amit áruba bocsátottak. Csak kiválasztott férfiak licitálhattak a lány szüzességére, amelyet az vehetett el, aki a legtöbbet ígérte.
A gésák a kulturális és társasági élet központja voltak, és tevékenységükön keresztül gyakran politikai befolyással is bírtak. Az a lényeg, hogy gésa szépsége, öltözködése, tánca, zenéje - az ősi japán húros hangszer, a samiszen virtuózai voltak - együtt elvarázsolják a vendéget, az, hogy ehhez társul-e szex, az a gésa döntésén múlik. Alapvető elvárás volt, hogy a gésa remek társalkodó legyen. Természetesen a gésának igézően szépnek kellett lennie, jellegzetes viseletük volt a kimonó, amelyet másképp, hátul kötöttek meg. Hagyományosan – az idealizált bőrszínnek megfelelően – fehérre festették az arcukat, míg szájukat égővörösre, hajviseletük díszes, bonyolult formákba rendezett volt.