Felmelegített kapcsolatok

2009. június 08.

Felmelegítve tényleg csak a káposzta jó? Eleve kudarcra ítéltetett-e egy újrakezdett kapcsolat? Megváltozhatnak-e az emberek és a problémák, vagy ugyanabba a csapdába esünk ismét, amelyből egyszer már kilábaltunk? Leromboljuk a mítoszokat!

Felmelegítve csak a káposzta jó?
Mindannyiunk számára ismerős a féltő intés: „felmelegítve csak a káposzta jó”, vagyis: soha ne kezdj újra egy kapcsolatot, mert nem lehet jó vége. Vajon valóban egy olyan általános érvényű szabályról van szó, amit jó lenne megszívlelni? Vajon tényleg hosszú idők tapasztalata összegződik a káposztás hasonlatban? Vagy ez is csak amolyan pesszimista, keserű gondolat, amely szájról szájra járva kétségeket és félelmet okoz?
Az általánosítás persze minden esetben eleve torz képet ad, így ebben az esetben is, hiszen minden kapcsolat egyedi, mindig úgy érezzük, hogy a mi esetünkben egészen másról van szó, hogy ezt úgyse értené senki, és  mindig akadnak kivételek – de hát a kivételek csak a szabályt erősítik, nem? Az újrakezdés körül számtalan tévhit kering – lássuk, mennyire állják meg a helyüket!

Hiszen egyszer már kudarcot vallott!
Tény, hogy egy újrakezdett kapcsolat minden esetben azt jelenti, hogy az adott konstrukció egyszer már megbukott. Szinte mindegy is, hogy mi miatt – ha exed hirtelen haragú volt, az éppoly eséllyel változhatott az idő során, mint ha csak az volt a probléma, hogy nem sütötte reggelente elég ropogósra a pirítóst. A lényeg, hogy a szerelmi kettős nem volt működőképes, és joggal merül fel mindenkiben a kérdés: akkor most vajon mitől lenne az? Ám ott az érem másik oldala is: ha a kezdetek kezdetén tökéletesen összeillettetek, akkor mitől változott ez meg? Ha egyszer valami elbukott, az ugyanúgy nem jelent semmit, mint ahogy az sem vezet a holtomiglan-holtodiglanhoz, ha a kapcsolat elején úgy érzitek, egymásnak teremtettek benneteket! A szerelem is fulladhat kudarcba, és a kudarc is fordulhat sikerbe!

Kutyából nem lesz szalonna?
A káposztás vészmadárkodás mellett keményen tartja magát a kutya-szalonna mítosza is. Holott épphogy az lenne a természetellenes, ha az emberek nem változnának. Még a legmélyebben gyökerező jellemvonások is akár az ellenkezőjükbe fordulhatnak át az idő során – ha ez nem így lenne, nem fordítanánk energiát arra, hogy lustaságunkból kilábalva fitneszgörllé neveljük magunkat, hogy láncdohányosból elkötelezett antinikotinisták legyünk stb. Akkor nem lenne értelme a fejlődésnek. Az emberek igenis változnak, egyrészt külső körülményeik, biológiai érésük következtében – másrészt a tudatos, önfejlesztő munka eredményeképpen. Ha belegondolunk, hogy akár csak öt éve is mennyire máshogy láttuk a dolgokat, mennyire más vágyaink és céljaink voltak – mintha nem is ugyanazok az emberek lennénk. És ez itt a kapcsolat újrakezdésének a kulcsa!

Régi kapcsolat – új lehetőség
Egy kapcsolat mindig az őt létrehozó két ember milyenségétől függ. Márpedig az előző, megbukott kapcsolatot a régi Te és a régi Ő alkottátok. Mindketten változtatok, így a jelenlegi kapcsolat egészen másmilyen lesz. Persze, van, ami nem változott egyikőtökben sem – a valódi kérdés az, hogy az a tulajdonság, konfliktusforrás, amely régi kapcsolatotok buktatója volt, továbbra is fennáll-e, vagy az eltelt idő alatt sikeresen kiküszöbölődött. De még az sem jelenti feltétlenül a kudarc megismétlődését, ha a régi probléma most is érvényes – hiszen lehet, hogy hozzáállásotok, megoldási készségetek viszont változott, s ma már eredményesen tudnátok szembenézni a kihívással, vagy azt, amit akkor gondnak éltetek meg, ma már könnyedén el tudjátok fogadni.

Lehet, hogy nem is szakítottatok?
Sokszor ér úgy véget egy kapcsolat, hogy voltaképpen nem is ér véget. A felek ugyan úgy döntenek, hogy külön utakon mennek tovább, de az őket összekötő szálaknak nem mindegyike szakad el. Ha valakihez hosszabb időn át szorosabban kapcsolódtunk, ismertük minden kis rezdülését, kialakítottunk vele egy közös, csak kettőnket tükröző világot, akkor nem törölhetjük el mindezt egyetlen szakítás-nap alatt. Az idő persze elhalványítja ezeket a kötődéseket, de ha a búcsú pillanatában még élő a szerelem, akkor valamiféleképpen lezáratlan maradt az egész. Az ilyen kapcsolatok újrakezdése tulajdonképpen nem is újrakezdés, inkább folytatása annak, ami egykor erőszakos módon megszakadt.

Ha egyszer már szeretett….
Mindannyian hároméves gyerekek vagyunk – személyiségünk legbelsőbb lényege hároméves korunkra tökéletesen kikristályosodik, s minden más csak a környezeti befolyások által rakódik ránk. Ha igazán szeretünk valakit, akkor ezt a legbelsőbb lényt látjuk és szeretjük meg – ha igazi szerelem volt, akkor exed egyszer már látta azt a magot, amely az egyéniséged kiindulópontja. Látta, és olyannak látta, amely érzelmeket ébresztett benne, ez pedig jogos reményekre adhat okot újrakezdésetekkel kapcsolatban!