Mars és Vénusz a munkában

2011. július 28.

Miért munkamániások a férfiak, és miért cirkuszolnak a nők egy lemondott ebéd miatt? A munka Vénusznak is, Marsnak is mást jelent - és persze hajba is kapnak rajta.

Dolgozni is másképp dolgozunk
Ahogyan az élet minden területéhez, úgy a munkához is teljesen másképp viszonyul a férfi és a nő. És persze mindkét nem úgy gondolja, hogy a másiknak is ugyanúgy kellene gondolkodnia, ahogyan ő – ez pedig nem kevés konfliktushoz vezet. Ám ha sikerül megértenünk és elfogadnunk, hogy a férfi a munkában is férfi, a nő pedig a munkában is nő, nemcsak a veszekedések tűnnek el, de segíteni is tudjuk a másikat abban, hogy hivatását minél hatékonyabban gyakorolhassa. Ehhez azonban ismernünk kell a „másik faj” sajátos gondolkodásmódját, pszichéjének működését. Nézzük hát, milyen különbségek határozzák meg a marsi és a vénuszi munkamorált!

Csak a hiszti a kiút?
A nő élete: a szerelem, míg a férfi az érzelmi kötődéseket, a családi kapcsolatokat, a szerelmi történéseket csupán élete egy részének tekinti. Fontos részének, de: részének. A nő mindenben az érzelmeket tekinti elsődlegesnek, míg a férfi számára az önmegvalósítás áll az első helyen. És ez számos vénuszi hisztit eredményez. A nő úgy érzi, ő sokkal „jobban szeret”, hogy a férfi nagyjából felesleges dolgokba öli az energiáját, ahelyett, hogy kettejük jövőjét, kapcsolatát építgetné. És bizonyos szinten igaza is van: Mars hajlamos figyelmen kívül hagyni, hogy a párkapcsolatba is ugyanúgy munkát kell befektetni, mint bármi másba, ha azt szeretnénk, hogy működjön. Ő magától értetődőnek veszi a szerelmi kötődés meglétét: elvégre egyszer már szerelmet vallott, közölte, hogy Vénusszal akarja leélni az életét, slusszpassz, innen már menjen minden a maga útján. Miközben Vénusz jól tudja, hogy a lángot táplálni kell – s hogy Mars minden szívfájdalom nélkül lemondja a közös ebédet egy ügyfél miatt, jókora vízfröccsentés a tűzre. Vénusz ilyenkor végsőkig sértődik, és csak egyre képes, de arra nagyon: a hisztire.

Kell a női háttér
Pedig ezzel teszi a legrosszabbat. Mars úgy érzi, hogy élete nője „nem áll mellette”, és ezzel az ősi hímösztön sérül: a férfi ugyanis a szerelemtől leginkább a háttér-jelleget várja el. A fiúk másképp nőnek fel, mint a lányok: nekik nem kell besegíteni a söprésben vagy a mosogatásban, a szendvicsüket eléjük rakják, szétdobált ruháikat szó nélkül összeszedik, kamaszkori kicsapongásaikat nagyobb toleranciával tűrik. Azt tanulják meg a nőről, hogy az mindenkor a férfi segítője – és csak akkor érzik magukat biztonságban, ha ezt megkapják. A munka pedig Mars elsődleges megnyilvánulási területe: ha társa ebben nem támogatja, Mars elveszettnek, nem-szeretettnek és meg nem értettnek érzi magát. És kevesebbnek a többi Marsnál, akit, lám, biztosan minden erejével segíti a felesége, azért megy jobban neki a munka. Mert Mars mindig verseng – és mindig győzni akar.

Az ősi női tudás
És ez a másik munkajellemző, amelyet Vénusz olyan nehezen ért meg. Mert ne feledjük, Vénusz érzelmileg egy kicsit mindig „felnőttebb”, mint Mars. Ez nem értékbeli különbség, csupán: nembeli. A nő jól tudja, hogy nem attól lesz élhetőbb az élet, ha eggyel több üzletet kötünk, hanem attól, ha esténként a legmélyebb szeretettel bújunk egymáshoz. Ám hiba lenne ezt a tudást elvárni Marstól: az ő genetikailag kódolt feladata, hogy továbbvigye a világ fejlődését – a nőé pedig az, hogy továbbvigye a lélek fejlődését. Igen ám, de akkor mit tehet Vénusz, hogy áthidalja ezt az ellentétet? Csupán egyet: elfogadja, hogy akárcsak régen, ma is az ő feladata a családi tűzhely táplálása, az érzelmi kapcsolatok fenntartása és gazdagítása – s hogy ehhez Marstól segítséget igen, de kezdeményezést nem várhat. S ha ezt elfogadta, máris nem képezi konfliktus tárgyát, ha Mars egy fontos project előtt ki se jön a dolgozószobából. Ő nem tudja, hogy ezzel a kapcsolat építését szabotálja – mert azt se érti, hogy építeni kell. Ezt Vénusznak kell magára vállalnia – és szépen kivárnia, míg Mars képes lesz részt venni ebben a munkában. Mert ha saját dolgaival végzett, Mars igenis kapható arra, hogy a vénuszi „játékba” beszálljon. Csak előbb hadd legyen kész a saját ügyeivel.

Minden nő ragyogó zsonglőr
A nő „saját ügye” pedig mindig a szerelem és az érzelmi viszonyok maradnak, akár a munka rovására is. Ezt meg Mars érti meg nehezen. Pedig a tudatalattiban épp ezt várja el a nőtől: tisztelheti társa hivatását, lehet maximálisan támogató, az ősi ösztön, hogy „a nőnek otthon a helye”, nem írható felül. Ezért féltékenyek a főnökökre, ezért utálják párjuk munkahelyi bulijait, ezért balhéznak a túlórákért. Holott egy nőnek a szakmája csaknem ugyanolyan fontos ma már, mint az érzelmi harmónia megteremtése. Az önmegvalósítás már nem csupán szerelmi magunkra találás: a hivatásban ugyanolyan vágyaink és céljaink vannak, mint Marsnak, mégha képesek is vagyunk bármilyen munkaebédet lemondani, ha a szerelemről van szó. Így Vénusz egyet tehet: zsonglőrködik. A szerelem és a munka labdái mellett a háztartás és a gyerek labdáit is kézben tartja, bűvészkedik az idővel, a lehetőségekkel. És ha nem követeli meg mindezt az ugyanerre képtelen Marstól, konfliktusok, kapcsolatromlások és hisztikezelések helyett azt kapja érte, ami valóban megilleti: töretlen szeretetet és mélységes tiszteletet. És ez Vénusz számára a legjövedelmezőbb előléptetést is felülmúlja.