Mars, Vénusz és a hűség

2011. augusztus 09.

Hogy is áll Vénusz és Mars a hűséggel? Mit gondolnak a monogámiáról, és hogyan tudják megvalósítani? Ahogy ez lenni szokott: szöges ellentét van a két nem hozzállása között...

Vénusz monogámabb, mint Mars?!
Hogy az emberi lény alapjában nem monogám, az már régóta ismert tény. A békés egymás-mellett élés, a családalapítás ősi ösztöne és a magasabb rendű érzelmek azonban „rákényszerítették” az embert, hogy szerelmi kapcsolatát csak egyetlen személyre alapozza. Bevalljuk egymásnak és magunknak vagy sem, de ez olykor bizony nem könnyű. Ráadásul Vénusz alapjából monogámabb, mint Mars, és ez bizony sok-sok konfliktus forrása… lehet, ha nem kezeljük okosan. Ám ha tudással, toleranciával „felfegyverkezve” állunk hozzá a dolgokhoz, nemcsak hogy zökkenőmentesen jutunk túl a hűség-hűtlenség problémakörén, de párkapcsolatunkat is magasabb szintre emelhetjük.

Mi is behálózhatók vagyunk...
Igazságtalannak tűnik, de Vénusz valóban jobban monogám, mint marsi társa. De mielőtt még büszkék lennék rá, és sértettek a férfiúi álláspont miatt, fontos leszögezni: mindez csak genetikai előny (vagy hátrány). Köztudott, hogy a férfiak szexuális ingerelhetősége a vizualitáson, míg a nőké az érzelmi kötődésen alapszik. Ez eddig rendben is van, mi, nők, elfogadjuk, hogy szeretkezés közben éghet a villany, hogy egyetlen csábos vetkőzéssel a végsőkig ingerelhető pasink. Ha előttünk vonaglana-vetkőzne Mars, bizony nem sok mindent tudna bennünk megmozdítani – ám ha egy szerelmes verset sugdosna a fülünkbe egy étteremben, egész biztos lenne a hatás. Ám ez a különbség nemcsak annyit jelent, hogy van egy titkos fegyverünk (a látvány), amivel bármikor le tudjuk venni a lábáról az erősebbik nemet…

A hűség: lemondás?
Be kell látnunk, egy férfinek nehezebb hűségesnek lenni. Gondoljunk csak bele: ha egy magazinban látnánk egy gusztusos férfitestet, és azonnal forró érzés fogna el az alhas tájékán, nálunk is egészen másképp működne a hűség-kérdés. De nem. Mi, nők, látunk egy szépséges férfit, és esztétikailag megcsodáljuk ugyan minden kicsi izmát, és talán az is megfordul a fejünkben, de jó is lenne a karjaiban feküdni – de persze úgy, hogy a testhez elképesztő szenvedély, szép szavak és csodálnivaló jellem tartozna. Marsot mindez nem érdekli: ő egy fedetlen kebel láttán igenis szenvedélyt érez, és fütyül rá, hogy a mellekhez tartozó nő hárpia, buta liba vagy a világ legelbűvölőbb nője-e. Mert így működik az agya – lát, esztétikailag értékel és birtokolni akar. Akarna, ha hagyná Vénusz, és ha hagyná a párkapcsolat – de mert jól tudja, ezzel a birtoklással mindegyik sérülhet, hát lemond róla. De ez: lemondás. Míg Vénusznak: semmi sem.

Az ideák konfliktusokat szülnek
És Vénusz balhézik: megrovó tekintettel reagál egy nő utáni utána-fordulásra, undorodva csippenti ujjai közé a szexmagazinokat és landoltatja a kukában, vádló könnycseppekkel fordít hátat a pornócsatorna kapcsolására. Mars pedig nem tehet mást, ha nem akar konfliktusokat: azt mondja, a pornó hidegen hagyja, egy csinos nő láttán gyorsan másfelé tekint, gyorsan átkattint a szex-oldalról a neten, ha neje mögéje lopakodik. Tulajdonképpen: megjátssza magát. Úgy tesz, mintha ő is Vénusz lenne: mintha a szexuális vágy csak a szerelemmel karöltve látogathatná meg. Pedig nem, pedig nagyon nem… Persze, megzabolázza ezeket a vágyakat, hiszen jól tudja, Vénuszt csak akkor tarthatja meg, ha távol tartja magát a többi nőtől. Ez így is helyes, és így is kell lennie, ha a szerelemnek a legmélyebb távlatait akarja megélni. De: ez lemondás, és hogy az, ez Vénusznak mindenképp: sértő.

A hűség: alku
Pedig nem kellene annak lennie. Ha elfogadnánk, hogy a férfiak agya, szexuális felcsigázásának módja és erotikus kötődései nem ugyanazon a vonalon haladnak, mint a mieink, őszintébb és épp ezért valódibb lenne egymáshoz kötődésünk. És ha bántónak találjuk, amiért kedvesünk egy pornószínésznő láttán kerül izgalomba, az csupán azért van, mert ez gyakrabban előforduló lehetőség, mint a nő meghódítási etapjai: meztelen nők úton-útfélen vannak, míg kitartóan udvarló, csábos mondatokat suttogó, érzékeny lelkű és elvarázsoló férfiak ritkábban kerülnek utunkba és hosszabb ideig tart, míg valamiféle ingert kiváltanak belőlünk. De legyünk őszinték magunkhoz: a legcsodásabb párkapcsolat mellett is kiváltanak. Ha egy férfi odaadó szenvedéllyel ostromoz bennünket, bizony meg-megfordul a fejünkben, mi lenne, ha… Nos, Marsnál ehhez elég csupán egyetlen szexis kép. De ez csupán mechanizmusbeli különbség. Az igazság az, hogy nem azért vagyunk monogámok, mert szerelmesek vagyunk – hanem azért, hogy azok lehessünk. Ez egyfajta alku, amit azért tartunk be, hogy lehetőségünk legyen a másik teljes megismerésére és legmélyebb megszeretésére. És minden alku: áldozat is. Ha ezt megértjük, és nem követeljük a másiktól, hogy a hűség személyiségjegy legyen, hanem elfogadjuk, hogy: döntés, a másik döntése kettőnkért, értünk – akkor, és csakis akkor működhet őszintén, hamis ideáktól mentesen és konfliktusok nélkül a párkapcsolat.