Örök szerelem – mítosz vagy valóság?

2009. április 27.

Vajon létezik sírig tartó hűség, vagy ez teljesen lehetetlen? Van-e jövője a házasság intézményének? Monogámok vagyunk, vagy csak megtanultunk egy természetünkkel ellenkező létmódot? A tudomány megtalálta a válaszokat!

A házasság elavult?
Parázs vitákat kavart egy norvég családjogász házassággal kapcsolatos javaslata. A jogászprofesszor szerint etikátlan a hűségeskü, ugyanis senki nem vállalhatja a „holtomiglan-holtodiglan” elkötelezettségét, hiszen nem tudhatja előre, hogyan változnak érzései. A megváltozott érzéseket pedig nem befolyásolhatjuk akaratunkkal, és bármit teszünk is, ha egyszer a szeretet végleges sérülést szenvedett, ellehetetlenedik az együttlét. A házasságot amúgy sem a szerelem tartja össze, hanem ennél jóval hétköznapi okok: gyereknevelés, együttes feladatvállalások, a társadalomban lévő sziget megalkotása stb. A professzor szerint a legtöbb rossz házasságot az tartja életben, hogy a gyermekes anya nem tudja saját és gyermeke anyagi függetlenségét biztosítani. A megoldás tehát az, hogy a társadalom biztosítsa a nő anyagi önállóságát – ezáltal átértékelődne a házasság intézménye, és jóval szabadabban követné mindenki az érzelmeit és a józan eszét. Új együttélési-kultúra jönne így létre, amelynek eleme például a szülés utáni DNS-vizsgálat, hiszen a szabadabb szexuális közegben nem lenne egyértelmű az apa kiléte.
Bár a professzor javaslata valóban borzolja a kedélyeket, azért elgondolkodtató kérdéseket vet fel: vajon mi, nők miben lennénk mások, ha olyan keresettel rendelkeznénk, amely önálló életünket maximálisan lehetővé teszi? Vajon ugyanolyan fontos lenne számunkra a házasság? S ha monogámok maradnánk is: vajon ugyanakkora részt engednénk kedvesünknek az életünkben? És hogyan hatna ez önkiteljesítési szándékainkra? Vajon boldogabbak lennénk az együttélések nélkül?

A monogámia természetellenes?
A Földön jelenlévő mintegy ötezer emlős fajnak csupán a töredéke, 5%-a monogám. Vajon közéjük tartozik-e az ember? Sajnos nem. Az ember természeténél fogva poligám, s csupán a fajfenntartás (a gyermek nevelése könnyebb egy hosszú távú kapcsolatban) és a társadalmi szokások formáltak bennünket a hűség mellett voksoló lénnyé. A nők esetében ez könnyebb, hiszen számukra a monogámia is biológiai meghatározottságú: bármennyi férfivel is létesít a nő szexuális kapcsolatot, teherbe csak egyetlen egytől esik, ily módon nem fontos a minél több hajkurászása. A férfi viszont ezerfelé szórhatja magjait... A monogámiának már a génjét is felfedezték: a házastársi hűség mintapéldái, az egész életen át egy pár mellett kitartó préri pockok hormonjait a kutatók a don juan-i tulajdonságokkal rendelkező mezei pockokba fecskendezték, akik az injekció hatására mintaférjjé és –apává váltak. Ám ne vizslassuk árgus szemmel párunk tomporát: az emberben a hormonok kombinációja határozza meg a monogámiára való hajlamot. Ugyanis, bár poligámak vagyunk, azért persze ez nem ilyen egységes: az emberiség kb. 16%-a genetikailag is monogám hajlamú!
Az egy társ melletti lecövekelés tehát ellenkezik biológiai jellemzőinkkel. Azonban ez mégsem ilyen egyszerű: a monogámia akár civilizációs kérdésként is felfogható, hiszen a gyilkolási készség és a hozzá vezető düh is genetikusan kódolt mindannyiunkban, ám az intellektuális fejlődés véget vetett annak, hogy egymás koponyáját buzogánnyal verjük be. A hűség tehát egyfajta tanult intelligencia, hiszen aki szereti a párját, az nem tenne olyat, amivel megbántaná.

Örök szerelem – költői képzelet csupán?
Sokan vitatják az örök szerelem létét, mondván, ez tulajdonképpen a regények, versek képzeletvilága, amelyet az emberek valósnak gondoltak, s azért boldogtalanok, mert egész életükben erre a nem létező csodára várnak. Nincs sírig tartó szerelem, hiszen legjobb esetben is átalakul valami mássá, szeretetté, összetartozássá.
A legújabb kutatások azonban szerencsére cáfolták ezt a nézetet: New Yorkban az agykutatással foglalkozó egyetem tudósai olyan párokat vizsgáltak, akik már több mint 20 éve együtt élnek. Minden tízedik pár esetében olyan kémiai reakciót tapasztaltak az agyban, amikor kedvesük fényképére néztek, amilyenek a szerelem kezdeti szakaszára jellemzőek: heves szívdobogás, felgyorsult lélegzet, intenzív véráramlás stb. Örök szerelem tehát igenis létezik!

Az igazi kérdés: na jó, monogám – de gondolatban?
A nők többsége olyan monogámiára vágyik, amelyben egy másik nőnek még csak a gondolata sem merül fel kedvesükben. Vajon lehetséges ez? Több ilyen kapcsolat azt mutatja, hogy igen. Két ember összetartozása lehet annyira erős, a másik nemet párjuk jelenti számukra. Ahogy egy irigyelt nőtársam férje mondta: „a feleségemen kívül minden nőre úgy tekintek, mint húgomra vagy nővéremre”. A monogámia tekintetében emberről, és nem férfiról vagy nőről beszélünk. A valódi, minden félregondolástól mentes monogámia is nemtől független: ha egy nő a kapcsolata alatt még erotikus álmaiban is kedvesét látja, úgy a férfi is képes erre. Mindössze az szükségeltetik hozzá, hogy párjával a szerelem legmagasabb szintjét élje át, hogy mindketten érezzék: ők a másik számára a nagybetűs Férfi és Nő. Mert vannak égben köttetett frigyek!