Pornót néz a pasim!

2011. szeptember 28.

Vajon minden férfi néz szexfilmeket, ha megteheti? De hát miért jó nézni, ha csinálni is lehet? És hogy viszonyuljunk ehhez az egészhez?

Minden férfi pornón szereti?
Vannak nők, akiket körülbelül annyira érint meg, ha párjukat pornónézés közben lepik meg, mintha a spongyabob előtt kapták volna rajta, s akár le is ülnek mellé, hogy –szó szerint – együtt élvezzék a műsort. És vannak, akik oltári hisztit csapnak ki érte, mert szörnyen megalázónak, csaknem megcsalásnak élik meg a dolgot. Aztán vannak férfiak, akik néznek pornót, és vannak, akiket hidegen hagy… vagy másképp szólva: vannak pasik, akik bevallják, és vannak, akik nem. Merthogy igazság szerint nemigen van olyan férfi, akit ne villanyozna fel egy-egy zaftosabb jelenet, és ne szögezne a képernyő elé.

Itthon meg alvás.hu?
De mitől olyan érdekes egy filmvásznon pergő képsor, ha egyszer adva van a reális lehetősége is a szeretkezésnek?! Vagy ahogy egy tűzrőlpattant asszonyka mondta az urának, rajtacsípve őt az internetes pornó előtt: Igen? Szex.hu? Itthon meg alvás.hu?! Mert mi, nők, még azok is, akik szívesen néznek erotikus filmeket akár pasipótlóként, akár a közös szerelmi élet fűszerezéseként, nehezen értjük ezt meg. Hogy miért jobb nézni, mint csinálni. Mert az rendben van, hogy a pasik a látványtól izgulnak fel, míg bennünket nagyjából annyira villanyoz fel egy hímvessző puszta nézése, mint egy kötésminta, de ha már egyszer ott vagyunk kéznél, miért választja inkább a képernyőt? Nos, nekik sem jobb, mint a valódi szex… csak éppen más.



Fogadjuk el, hogy mások vagyunk!
Valahogy olyasmi ez a különbség náluk, mint nálunk a csikló- és a hüvelyi orgazmus. Mind a kettő nagyon jó, és bizony nincs ellenünkre, ha hol az egyikben, hol a másikban van részünk. Ha ezt elfogadjuk, máris nem tűnik olyan förtelmes bűnnek pasink szexoldalak vagy az éjjeli pornóműsor felé kacsintgatása. És a párkapcsolat egészségessége szempontjából bizony nem árt, ha elfogadjuk – ha ugyanis kerekperec kijelentjük, hogy márpedig nem tűrjük meg az ilyetén kedvteléseknek még a csíráját sem, sőt, a maszturbációt mint olyat, végleg elfelejtheti, ha velünk akar maradni, csupán két dolgot érünk el. Egyrészt természetesen a zugnézést és a hazudozást (ugyebár ki tiltva nevel, hazudni tanít), másrészt bűntudatot keltünk párunkban, aki legalábbis a bolygó legelvetemültebb fráterének fogja tartani magát, amikor is éjjel kioson a számítógéphez, majd reggel bőszen törli az előzményeket.

Kompromisszum, szabályokkal
Persze, azért mindennek vannak határai: az nyilván valóban a tisztelet hiányának a jele, ha éjszaka arra riadunk, hogy pasink mellettünk fekve épp örömét leli egy pornócsatornában. Legyen ez vagy közös, vagy teljesen intim terület: ha erotikus filmeket néz, tegye velünk, vagy akkor, amikor nem vagyunk elérhető közelségben. Ha tudatjuk vele, hogy mindezt nem tekintjük bűnnek, és tisztában vagyunk ennek a természetességével, ő is hajlandó lesz arra, hogy betartson olyan szabályokat, amelyekkel bennünket tisztel meg. Olyan ez, mint a más nők után fordulás: naná, hogy „hűséget fogadott, nem vakságot”, de ha mellette sétálunk, bizony illik visszafognia eredendő ösztöneit. És természetesen a képernyőn való történéseknek is van határuk: sok nő szenved attól, hogy párja szexchat-eken virtuális szeretkezésekbe bonyolódik, akár szavakban, akár látványban – ez már valóban olyan tevékenység, amely joggal sért bennünket. Hiszen egy pornónézésnél nem jön létre semmiféle kapcsolat a főhősnő és pasink között – ám a chat, a párkereső oldalakon való regisztrálás és flörtölés már más kategória. Az már kapcsolat, mégha virtuális is, és ha nem is megcsalás, de legalábbis félretekintgetés, méghozzá a társat bántó módon. Ilyen esetben mindenképpen le kell ülni, és meg kell beszélni, hogy mi az, ami hiányzik a kapcsolatból, mi az, ami miatt ha csak érintések nélküli, de mégis: más viszonyokat keres.