2011. december 09.
Az após![]()
Inkább elfogadnánk apósból ötöt is, mint anyósból egyet – nem véletlenül. Hacsak nem speciális eset, az após a legkevésbé veszélyes tényező párunk családtagjai közül. Ennek egészen egyszerű, bár erkölcsileg akár megkérdejelezhető oka is van, konkrétan, hogy ő: férfi, mi pedig: nők vagyunk. Ergo mindaz az előny, amit egy férfivel szemben magunkénak tudhatunk: a szépség, a fiatalabb életkor, a női vonzerő, bizony rájuk is hat. Egy após büszke rá, ha fiának mutatós párja van, és bármilyen jellemhiba eltörpül a női delej ereje mellett. Ezenkívül az apában más kódolt elvárások vannak fia választottjával szemben: mivel férfi, jól tudja, hogy a boldogság letéteményese nem a másik fél – lehet a legszebb, a legokosabb és a leggondoskodóbb, a férfiúi elégedettséget maximum táplálhatja, de nem teremtheti meg. Ezért aztán nincsenek kőkemény elvárásai velünk szemben: bőven elég, ha olyan nőnek tűnünk, akit ő is szívesen feleségül venne. Hacsak nincsenek régi sérelmek és személyiségbeli gondok a háttérben, apósunk vagy leendő apósunk nyitottan fog hozzánk viszonyulni – ő tehát komoly mentsvárunk, és akár jövendőbeli szövetségesünk is lehet.
Amit érdemes bevetni: Egy kis flört az apóssal sosem árt, persze az erkölcsi határokon belül. Ha kicsit kenegetjük a híúságát, és elmondjuk, hogy bizony látjuk, fia honnan örökölte jóképűségét, hódító voltát, máris jó pontokat szereztünk. Jó stratégia lehet az apa-lány viszony kiaknázása is: fiatalabbak és nők vagyunk, gondoskodásra és értő szeretetre vágyunk: ha saját szülőnktől ezt nem kaptuk meg, apósunkban akár pótapára is lelhetünk.
Amit jó, ha kerülünk: a túlzott flörtölés kedvesünket és apját egy szintre helyezi, férfiak és vetélytársak lesznek ahelyett, hogy családként aposztrofálhatnánk őket. Dicsérjük apósunk külsejét és személyiségét anélkül, hogy ez bármiféle női háttérszándékot rejtene! Ellenkező esetben eltűnik az apa-lánya viszonyulás, és a férfi-nő kerül előtérbe, ami nemcsak elítélendő, de veszélyes is…
hirdetés
Az idősebb testvér
Az idősebb testvér, legyen akár férfi vagy nő, egy fontos elvárással fordul felénk: hogy szerettüket boldoggá tegyük. A fiatalabb testvérnél ez halványabb viszonyulási vonal, de az idősebbeknél fokozottan jelen van a gondoskodás késztetése, így fontos, hogy számukra is nyilvánvalóvá legyen: csak jót hozunk testvérük életébe. Az anyóssal ellentétben ők jóval nyitottabbak és rugalmasabbak: nekik nem fontos, hogy délben ébredünk fel, nem mi főzzük az első kávét kedvesünknek, és nem pattanunk a szedőkanálért az ebédkor. Nekik egy a fontos: hogy testvérük arcán ragyogást lássanak. És aki ezt el tudja érni, lehet akármilyen személyiség, és lehetnek akármilyen hibái: megfelelő.
Amit jó, ha kerülünk: kedvesünk bármilyen jellemhibájára való utalás vörös posztóként működhet. Egy testvér jól tudja, mi a gond öccsével, de nem szereti hallani is azokat. Főleg nem szereti, ha ezt egy mellette elkötelezett nőtől hallja. Neki az a fontos, hogy elfogadjuk és toleráljuk szerettje minden hibáját, hiszen ő is ezt teszi már évek óta. Ha ezzel problémánk van, máris nem vagyunk megfelelő alanyok arra, hogy boldoggá tehessük kisöccsét.
Amit érdemes bevetni: az őszinteség. Hiszen nem hiába voksoltunk választottunk mellett: ha erősségeit tiszteljük és nagyra tartjuk, ha gyengeségeit szeretettel elnézzük, szinte ugyanolyanolyok vagyunk, mint testvérei, egyetlen plusszal: szerelmesek is vagyunk belé. És ez olyan kuriózium, amiért bátyjai, nővérei mindig hálásak lesznek, feltéve, ha ki is tartunk mellette. Erről pedig gyengéd, megértő párunkhoz-viszonyulásunk győzheti meg őket. ![]()
A fiatalabb testvér
A fiatalabb testvérrel kicsit nehezebb a dolgunk, hiszen ők vetélytársat látnak bennünk, akármilyen is legyen a szituáció. Nekik a bátyjuk: kvázi-apjuk, példakép,gondot viselő, rájuk figyelő személyiség, akit most akár el is veszíthetnek, hiszen energiáját más, nem vérrokon-emberekre, ránk fordítja. Az ember: önző. Szeretnék ők boldognak látni a testvérüket, de nem olyan áron, hogy ebből nekik bármiféle hátrányuk származna. Részükről találkozhatunk féltékenységgel, kötekedéssel, igaz vagy igaztalan kritikával.
Amit jó, ha kerülünk: annak hangsúlyozását, hogy mi most már fontosabbak vagyunk párunk számára, mint ők. Ha kedvesünk kishúga moziba menne a bátyjával, de nekünk adódott egy hirtelen éttermi vacsora-lehetőség, jó, ha lemondunk róla. Annak kinyílvánítása, hogy régi közös szokásaikat keresztül húzhatjuk, nem túl jó ötlet. Hogy mi számottevő tényezőként szereplünk kedvesünk életében, amely akár felül is írhatja a testvéri kötelezettségeket, nem szabad hirdetnünk… még ha így is van.
Amit érdemes bevetni: jó, ha a testvéreket folyamatosan biztosítjuk arról, ők továbbra is ugyanolyan fontosak maradnak bátyjuknak. Ez számos módon megvalósulhat: egy lemondott randi, egy családivá tett koncert éreztetheti velük azt, hogy nem veszítettek el patronálót az életükből, sőt, inkább szereztek még egyet.
Az anyós
Nem hiába hagytuk végére az anyóst – ő ugyanis külön eset. Külön és nehéz. Az idősebb testvérek elvárása, hogy boldoggá tegyék szerettüket, itt még azzal is fokozódik, hogy: na jó, de úgy, ahogy én tenném. Főzze minden este a kedvencét, készítse ki a másnapi öltözékét, vasalja ki az ingét, nyelje le a sérelmeket, „ha részeg is, ágyba fektessétek”. Persze, mi mást várna el egy anya… Na, ennek a legnehezebb megfelelni… de ez már egy külön cikket kíván. Mégis néhány jó tanács:
Amit jó, ha kerülünk: soha ne szidd a fiát az anyjának! Bármilyen gondod is van vele, a legutolsó személy, akinek ezt elpanaszolhatod, a tulajdon édesanyja!
Amit érdemes bevetni: a tanulási vágy és alázat minden anyósnak bejön. Te tőlem akarod megtudni, hogyan lehet boldoggá tenni a fiamat?! A legjobb forráshoz fordultál….