Egyre többeket fertőz meg a kövérség-járvány

2008. augusztus 07.

„Hiába, rossz géneket örököltem”, „ennyi idősen már normális, hogy hízom” – ugye ismerős kifogások?

A modern kor egyik legfőbb egészségügyi problémája az elhízás, amely egyes szakemberek szerint nyugodtan tekinthető járványnak. Kevesen tudják, de a fenyegető veszélyt jól érzékelteti, hogy 2006 novemberében megszületett „Az elhízás elleni küzdelem európai kartája”. Ebben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) égisze alatt egy sor ország vállalta, hogy „felkészül az elhízás járványa következtében az egészséget, a gazdaságot és a fejlődést érintő egyre növekvő kihívásokra”. A túlsúly és az elhízás világszerte több százmillió embert érint, egyesek szerint terjedésével egy idő után jobban befolyásolni fogja a világ lakosságának egészségi állapotát, mint a fertőző betegségek. A probléma minden korosztályokban, társadalmi rétegben terjed, fejlett és a fejlődő országokban egyaránt.

A magyar lakosság több, mint 20%-a elhízott és 30-40%-a túlsúlyos. A helytelen életmód következtében előbb túlsúly keletkezik, amely idővel elhízásba megy át. Ha már azelőtt megállítjuk a felesleges kilók gyarapodását, hogy ez bekövetkezne, akkor nem csak könnyebben tudunk változtatni életünkön, de a kövérség súlyos kísérőbetegségeinek kialakulását is megelőzhetjük.

Mérleg(elj)

Sokszor leírták, fejtegették, hogyan alakulhat ki az energiabevitel és az energiafelhasználás közötti egyensúly zavara, de sokkal egyszerűbb, ha egy mérleget képzelünk el, és nem a végeredményre, hanem az okokra, és a folyamatra koncentrálunk, hogy annál könnyebben felismerhessük. A mérleg egyik serpenyőjében van minden, amit megeszünk, a másikban pedig az, amit ebből ténylegesen felhasználunk, akár a szervezet alapvető működéséhez – például a szervek működéséhez, a légzéshez -, és az ezen felüli elégetése a táplálék jelentette energiának.

Üres kifogások

És akárcsak egy mérlegnél, valami miatt az egyik oldal felé elbillen, ha ez a bevitel, akkor azt jelenti, hízunk. Mi miatt billen meg, borul fel ez az egyensúly? Ennek egyik okaként tartják számon a szakemberek az örökletes tényezőket, hiszen az elhízás kialakulását genetikai adottságok elősegíthetik – és itt az utolsó szó hangsúlyos! Hiába hivatkozik tehát annyi kövér ember arra, hogy „mit lehet tenni, ilyen az alkatom”! Persze, kódolt a magasságunk, csontozatunk, és így tovább, és az elhízás kialakulásában nagyjából 30 százalékban szerepet játszanak a gének, DE az elhízás kizárólag genetikai okokkal nem magyarázható.

Az elhízás előfordulásának gyakorisága a kor előrehaladtával köztudottan nő, de szintén becsapjuk magunkat, ha csak erre fogjuk rá, hogy egyre terebélyesebb derék-, és csípőbőséggel rendelkezünk. Mert az életkor szintén csak hozzájárul, de önmagában nem magyarázza meg a túlsúlyt. A kettő közötti összefüggésben több minden is szerepet játszik, így a szervezet természetes súlygyarapodása, vagy az, hogy bár egyre kisebb a táplálékigény, rendszerint megmarad a korábbi étrend. Azonban elsősorban a fizikai aktivitás csökkenése miatt van annyi sok elnehezült, felesleges kilókat cipelő középkorú, és idős ember. Nem azt akarjuk mondani, hogy 70 körül kell a maratonra edzeni, de ne indokoljuk már 38 évesen a korunkkal azt, hogy rengenek rajtunk a hurkák.

Az egyensúly felborulásának okai között az utolsó kettő a legjelentősebb, illetve ezek azok, amelyek direkt módon vezetnek az elhízáshoz: energiagazdag táplálkozás, és mozgásszegény életmód. A kettő rendszerint együtt jár, amihez társul még sajnos az egészségi állapotunk leromlása is.