Azért nem mozgok, mert...

2011. október 23.

Te is sokadjára határozod el, hogy na, mától aztán mindennap meglesz az egészséghez elengedhetetlen 20 perces edzés, aztán valahogy mégis dugába dől az egész? Most elmondjuk, miért van ez így, és hogyan változtathatsz rajta!

Nem te vagy a hibás!
Sokaknak okoz nehézséget a mozgás beépítése a mindennapokba, pedig ez egyszerűbb és könnyebb, mint gondolnánk. Ha rendszerint kudarccal végződnek ilyetén kísérleteid, nem te vagy a hibás és akaratgyenge, egyszerűen csak rosszul fogtál a dologhoz. Nézzük, milyen hibákat követhetünk el, amelyek miatt szinte biztos, hogy előbb-utóbb feladjuk az edzést, ráadásul inkább előbb, mint utóbb:

1. hiba: túl nagy fába vágod a fejszédet
Ha eddig semmit sem mozogtál, de elhatározod, hogy ezentúl másképp lesz, ne egy másfélórás aerobicot válassz! Ez esetben ugyanis egy-két nap végigcsinálod, de mert nem vagy elég edzett hozzá, és nem szoktad még meg, hogy napjaid része legyen az edzés, leginkább csak rossz élmények maradnak utána. Fárasztónak, macerásnak fogod érezni, és bizony a harmadik napon már nem fogcsikorgatva vágsz neki, a negyediken meg legyintesz egyet rá. Még a húszperces edzés is túl sok kezdetnek! Az első két hétben csak valami könnyed, örömet adó mozgást végezz: táncolj tíz percig, biciklizz egyet, hulahoppoz a tévé előtt pár percig. De ezt minden egyes nap! (Kivéve a héten egy napot, amikor pihenteted az izmaidat).

2. hiba: a mozgást kategorikusan szemléled
A másik, ami alááshatja edzéstervedet, az a mozgásról alkotott misztifikált elképzelés. Valahogyan úgy gondoljuk, hogy csak az edzés, amely nagy kihívás a testünknek, szakszerű, felépített és vagy lihegünk vagy nyögdécselünk tőle. Pedig már egy egyszerű porszívózás is megdolgoztatja az izmokat! Próbáld ki, hogy házimunka közben tudatosan guggolsz le, hajolsz előre, nyújtózol a testeddel – máris megvan az az érzés, hogy mozogtál. Kezdetben épp elég olyan edzést végezni, amelynek egyetlen fontos kitételére figyelsz csak: hogy élvezd. Nem számít, hogy egy negyedórás mozgás során miket csinálsz: ha a hasadat esik jól dolgoztatni, végezz pár felülést, ha a nyakad érzed merevnek, csinálsz utána pár fejkörzést és így tovább. Ugyanis csak egy a lényeg: hogy szeresd, amit csinálsz, és azt minden nap elvégezd. Így észrevétlenül a napjaid részévé válik az a 10-20 perc, és egyre nehezebb, egyre szervezettebb edzéseket írhatsz elő a magad számára. De kezdetben csak a fontos, hogy megtanuld a rendszerességet és a kitartást edzésterved mellett, ehhez pedig az kell, hogy örömmel végezd és ne érezd kínkeserves feladatnak!

3. Túl nagy feneket kerítesz neki
Ha rögtön egy csoportos órát, konditermet vagy otthoni dvd-re való tornázást választasz, a sok szervezés hamar elveheti a kedved az egésztől. Konkrét időszakaszt kell rászánnod, el kell menned, össze kell pakolnod a tornafelszerelést, és még az otthoni tornázásnál is gondoskodni kell az egyedüllétről, a megfelelő helyről stb. Erre bőven ráérsz majd akkor, amikor már napi rutinná válik, hogy mozogsz. Kezdetben csak olyan edzést válassz, amihez szinte semmilyen előkészület nem kell – a legjobb erre egyébként a tánc kedvenc zenédre, hiszen ahhoz nagyjából mindig van kedve az embernek, és ha akad 5 perce, máris bekapcsolhatja a lejátszót, és indulhat egy jóhangulatú risza.

4. Egyszerre akarsz mindent
Mert azt a napi húsz percet, amennyit mindenképpen kellene mozognunk, a legelején nem kell ám egyben végigcsinálni. Van 10 perc szüneted a munkahelyen? Nosza, indulj neki egy kis lépcsőzésnek, vagy épp gyorsított gyaloglásban ugorj el a postára. Épp reklám van kedvenc sorozatod közben? Kapd elő a hulahoppot és körözz párat, vagy vegyél elő két másfélliteres ásványvizet és súlyzózz velük egy kicsit.

5. Nem értékeled a saját erőfeszítéseidet
Mivel úgy gondolod, hogy az igazi mozgás az az edzőtermi izzadás, fitymálva legyintesz aznapi tízperces sétádra és tízperces reggeli tornádra. Pedig nagyon fontos, hogy elismerjük saját teljesítményünket, hiszen itt is úgy van, akár az iskolában: az a tanuló, akit dicsérnek, sokkal lelkesebben végzi a feladatát, mint az, akit semmibe vesznek. Vezess edzésnaplót, írd le minden nap, hogy mennyi ideig és mit mozogtál. Ez segíteni fog abban is, hogy később emelni tudd a saját magaddal szembeni elvárás-szintet – de vigyázat, ezt is csak fokozatosan csináld!

Az a bizonyos 21 nap
Pszichológiai tanulmányok sora bizonyítja, hogy az emberi agy 21 nap alatt vált át egy új szokásrendszerre – akkora válik feladatból rutinná az adott tevékenység. Ha 21 napig kitartasz egy könnyed, napi 10-20 perces bármilyen mozgás mellett, utána már hiányozni fog. Na, ilyenkor kell „meglovagolni” az újonnan kialakult rutint, és eggyel (de csakis eggyel!) emelni a szintet. Ha eddig a 20 percet kettéosztottad, most próbáld meg egyben. Ha eddig összevissza-mozgásokat végeztél, most próbálj meg végigtornázni egy szakszerűen felépített mozgássort. Ha eddig csak táncikáltál, itt az ideje nagyobb kihívást jelentő mozgás elé nézni. Minden héten egy picivel többet teljesíts, de csak egy picivel – még így is pár hét alatt eljutsz odáig, hogy minden este azzal a tudattal hajthatod álomra a fejedet: ma is megvolt a napi tornám, ma is sokat tettem a testemért, egészségemért és önmagamért!