Miért nem tudok lefogyni? 2. rész

2007. szeptember 05.

Itt a folytatás! Melyek azok a jelentéktelennek tűnő körülmények, amelyek mind-mind elősegítik a túlevést, az elhízást? Veszélyük abban rejlik, hogy alattomosak, talán eddig fel sem tűnt, mennyire hozzájárulnak ahhoz, hogy többet eszünk a kelleténél!

3. Nassolnivaló a kezed ügyében

Tipikus túlevéshez vezető szokás, hogy ha finomságokkal vesszük körbe magunkat. Ismét a tengerentúlon végzett kutatásokat idéznénk, amelyek számokkal támasztották alá ezt a megállapítást: megvizsgálták, mennyi csokit majszolnak el azok, akiknek a munkahelyén az íróasztalán volt az édesség, majd összehasonlították azokkal, akiknek legalább 3-4 lépést kellett tenni addig a helyig, ahol a nassolnivaló volt. Egészen hihetetlen eredmények is születtek, de a lényeg az, hogy minden esetben többet ettek azok, akiknek keze ügyében volt a „kísértés”. Ennek egyik oka, hogy az ember – még az evéssel/kilókkal küzdő is – felettébb kényelmes, ez sok túlsúlyosra különösen igaz. A másik, hogy sokan önkéntelenül is csipegetnek, „ha már ott van”, szinte észre sem veszik, pláne, ha roppant helytelenül még valamilyen más tevékenység közben is esznek.

Mit lehet tenni?

A szó legszorosabb értelmében: tartsd magadtól távol az élelmiszereket, főleg azokat, amelyek nem egészségesek, illetve hizlalnak. Persze, ilyeneknek nem is kellene otthon lennie, ha valaki küzd a kilókkal, vagy életmódváltást akar véghez vinni, de sokszor – „a gyerekek miatt azért muszáj Túró Rudit venni” – ez lehetetlen.

A lehető legmesszebb lévő helyet kell kiszemelni, rendezzük át a konyhaszekrényt, rakjunk minden ilyen ételt inkább a felső polcra, mint az alsóra. Ami nem mindennap kell, de mégis kísértést jelent, azt pedig kifejezetten el is rejthetjük, legyen inkább a kamra leghátsóbb zugában, vagy az alagsorban tartott fagyasztóban, mint valahol elől. Íróasztalon, a tévénéző sarokban és más olyan helyen, ahol sokat vagyunk, egyáltalán ne legyen elől nassolnivaló! Ha nincs szem előtt, akkor szó szerint észre sem lehet venni, és meg lehet feledkezni róla. Ha pedig mindenképpen kell valamit csipegetni egy családi tévézés alatt, akkor szeleteljünk fel valami ropogós zöldséget, vagy előre szemezzünk le egy szőlőt, és a pattogatott kukorica vagy chips helyett azt tartsuk a fotel mellett.

4. Az a gondolkodásmód, hogy neked is járnak a jó dolgok az életben

Régi mondás és igazság: Minden, ami jó az életben, az vagy erkölcstelen, vagy hizlal. Akkor szoktak ilyen gondolatok felötleni, amikor valaki túl hosszú ideje sanyargatja már magát, akár sikerrel, akár nem. Ha úgy érezzük, minden jót meg kell vonni magunktól, az nem vezet jóra, kiválthatja bennünk azt az érzést: „én nem érdemlem meg, hogy olyan finom dolgokat ehessek, mint mások?”. Arról nem is beszélve, amikor a szórakozás, kikapcsolódás együtt jár kellemes iszogatással, vagy nagy együtt-főzésekkel.

Mit lehet tenni?

Egyrészt, ha egy ilyen alkalom közeleg, már előre, fejben készüljünk föl arra, hogy átmenetileg nem vagyunk olyan helyzetben, hogy a többiekhez hasonlóan annyit együnk, igyunk, amennyit csak akarunk. Nagyon sokat segíthet ugyanis, ha nem ott tör ránk – általában eltúlzott drámaisággal – az érzés, hogy csak mi vagyunk a világon, akiknek semmi nem jut a jóból. Másrészt ne legyünk spártaiak: ha előre tudjuk, hogy nem lehet nem koccintani egy szülinapon, vagy lazítani más vendégekkel, akkor azzal menjünk már oda, hogy teszünk némi engedményt. Viszont csak olyan dolgokat együnk-igyunk, amelyek azért nem a legdurvább kalóriabombák közé tartoznak.