„A nő és a spiritualitás egy és ugyanaz”

2009. október 02.

Láma Ole Nydahlt, a buddhizmus kivételes nyugati tanítóját kérdeztük a nőkről, a spiritualitásról, a buddhizmusról és a boldogságról.

Láma Ole Nydahl Dániából indult, Nepálban kapta meg küldetését, amelynek során számos európai országban alapozta meg a buddhizmus tanítását. Ez a különleges mester nemcsak a világot, de az életet is megjárta: a vad hippikorszak minden magasságát és mélységét megélte, a kábítószeres tapasztalatok és a véget nem érő éjszakák azonban csak azt mutatták meg számára, hogy a boldogság valahol máshol van. Egészen a Himalájáig ment érte, ahol küldetéseként kapta, hogy a nyugati ember számára is elérhetővé váljon a buddhizmus. Láma Ole Nydahl világszerte ötszáz centrumot létesített, s fáradhatatlanul rója a mestere által kijelölt ösvényt, amelynek köszönhetően többezer ember életét változtatta meg. Magyarországon legújabb, Első lépés a Gyémánt Úton című könyve bemutatásának alkalmából üdvözölhettük. A lebilincselően izgalmas könyv Láma Ole első nepáli, bhutáni és indiai útjainak fantasztikus története, amelynek során tanúja lehetünk a himalájai közösségek élet- és szemléletmódjának, két kultúra találkozásának és egy emberi lélek mindent elsöprő felemelkedésének.

Legújabb könyve nemcsak emberek, de kultúrák találkozásáról is szól.  A nyugati elme hogyan tudja befogadni és alkalmazni a keleti tanításokat?
Láma Ole Nydahl: A buddhizmus olyan, mint a gyémánt – ha kék háttér elé helyezzük, akkor kék, ha vörös elé, akkor vörös színben ragyog. A tükörről szól, és nem a képekről a tükörben. A térről szól, és nem azokról az eseményekről, amelyek a térben történnek. A buddhizmus mindig kicsit változik attól függően, hogy hova kerül, de a lényeg, a cél állandó: a teljesen kifejlődött ember. Nincs kétség, hogy a tér: információ, és ha eltávolítjuk a fátylait, megjelenik az igazság. A buddhizmus képes erre, és kultúrától függetlenül megmutatja a kristálytiszta valóságot.

Akkor tehát abszolút lehetséges, hogy egy keleti elme számára természetes létezésmód a számunkra is működőképessé váljon?
A nyugati elme kritikusan gondolkodik – ezzel a képességgel pedig képes a buddhista tanítás legbelső lényegét megérteni. Akár azt is mondhatnám, hogy mi itt nyugaton gyakran sokkal mélyebben, mélyrehatóbban gyakoroljuk a buddhizmust, mint a keleti társadalmakban.

A különböző kultúrák szakralitása mindig magában foglalja az adott társadalom milyenségét. Van-e ilyen különbség a női és férfi spiritualitás között?
Hogy milyen úton ér el valaki a buddhizmus által célként megjelölt teljes emberi-lelki érettséghez, azt mindig befolyásolja a nembeliség is. A nők általában az intuíciót fejlesztik ki, a férfiak pedig a módszereket. A nők inkább a teret képviselik, a férfiak pedig az örömöt. És rendkívül fontos, hogy egyesítsük ezt a kettőt… csak így jöhet létre teljes értékű boldogság.

A mai nő szerepköre rendkívül összetett: munka, család, gyerek. Hogyan fér ebbe bele a spiritualitás?  Mi a feladata a huszonegyedik század nőjének?
A nőknek ma nagyon nehéz helyt állniuk, de a spiritualitásnak bele kell férnie egy nő életébe, hiszen ez a női lélek legmélyebb lényege. A nő és a spiritualitás egy és ugyanaz. Régen is több nőt égettek el, mert boszorkánynak bélyegezték, mint férfit. A férfiak régen templomba küldték a nőket és a gyerekeket, hogy addig nyugodtan harcolhassanak. A nők természetükből adódóan keresik a dolgok értelmét. Hosszabb távú célokat tűznek ki, és elvontabb szinteken gondolkodnak, mint a férfiak. A férfiak olyan átfogó rendszereket hoznak létre, amelyekben rövid távon jobban tudnak működni, a politikai struktúra például egy tipikus férfi-gondolkodásmód tükrözése. A nőnek a lélek a fontos. Ha egy kapcsolat például nem működik, a nő ideges lesz, míg a férfi iszik eggyel több sört, és máris megfeledkezett a dologról. A nők sokkal érzékenyebbek a személyes lelki háttérre, belső önmagukban kísérleteznek, míg a férfiak inkább külső szinten. A mai nő feladata ugyanaz, mint a ma férfijáé: megteremteni legérettebb önmagát.

Az első lépés a Gyémánt Úton ennek a teremtésnek a kezdeteit meséli el. Az Ön útja nemcsak lenyűgözően izgalmas, de rendkívül fontos tanítás is az emberek számára.
Ezzel a könyvvel meg szeretnék ünnepelni néhány nagyszerű tanítót, akikkel a feleségemmel együtt találkoztam, és akik már nincsenek köztünk. Elképzelhetetlenül sokat jelentettek ennek a világnak, kivételesen érett emberi lények voltak, és nagyon fontos értékeket közvetítettek az emberiségnek, amelyeket, most, hogy ők már nincsenek, ezzel a könyvvel adhatok tovább.

Meglepi-e az Ön által közvetített eszmék népszerűsége?
Sajnos még mindig nem annyira népszerű, mint kellene. Mert a buddhizmus boldoggá tesz – és minden egyes embernek boldogságot kívánok. De örömmel tölt el az a tudat, hogy a legjobb, a legfüggetlenebb és a legszabadabban gondolkodó embereket tudhatom magam mellett. Pedig a buddhizmus semmi mást nem tesz, mint megmondja, hogy a dolgok hogyan vannak. Ez nem egy elnyomó rendszer, ahol megmondjuk, hogy mit szabad és mit nem szabad. Csak annyit mondunk, hogy ha ezt teszed, az lesz a következménye, ha azt teszed, akkor az.  És meghagyjuk az emberek szabad választási lehetőségét.