2011. június 28.
A legenda újraéled ![]()
A szellemidézés egyik legrégebbi módja az asztaltáncoltatás. Már a görög és római jósnők is táncoltattak háromlábú asztalokat, és azok mozgásából mindenfélét jósoltak, ám eztán a középkor keresztény szellemisége elfeledtette a túlvilággal való kapcsolatteremtés ilyenfajta, eretnek módját. Egészen az 1850-es évekig az asztal lebegtetése elfeledett misztérium volt, amikor is 1848-ban Észak-Amerikában két testvér, a a 12 és 15 éves Kate és Margaret Fox újra divatba hozta. A Fox családot az otthonukban folyamatosan felhangzó kísérteties, koppanásszerű zajok rémítették. Úgy döntöttek, hogy a végére járnak, és kapcsolatot teremtenek a házukban kétségtelenül jelen lévő túlvilággal. Kialakítottak egy „kopogós ábécét”, amelyben minden kopogástípusnak külön-külön betű felelt meg. Eztán a szellemidézők körbeülték az asztalt, megfogták egymás kezét, így alkotva egyfajta „energialáncot”, majd az asztal egyik lába felemelkedett, s kopogásait kódolták az adott ábécé szerint. Az asztaltáncoltatás gyakorlata innen indult az újkorban, s végigsöpört az egész világon – természetesen ahogy ez lenni szokott, agyafúrt csalásokkal tarkítva.
hirdetés
Pálcák, kampók és preparált asztalok
"Az asztaltáncoltatás tömérdek alkalmat ad csaló manipulálásokra. Ismert módszer például, hogy a kabátujjba, a csukló alá pálcát rejtenek, végét az asztal lapja alá helyezik. Ezzel úgy lehet emelgetni az asztalt, hogy közben az illető mindkét tenyere az asztallapon nyugszik. Az asztal egyik felét könnyű felemelni úgy is, hogy az ellenkező oldalán az asztal tetőlapjának szélét tenyérrel megnyomják. A nagy spiritiszta divat idején nagyobb városokban, Chicagóban, Bécsben, Párizsban olyan boltok is nyíltak, ahol preparált asztalkákat, valamint gyűrűre, ujjak közé vagy ruhára erősíthető kampókat árultak, amelyek ügyes bűvészeszközökként lehetővé tették az asztal titkos mozgatását." (Király József : Spiritizmus és okkultizmus c. könyvéből).
„Alig várom már, hogy meghaljak”
Természetesen az, hogy csalók és szélhámosok is voltak az asztaltáncoltatók között, még nem jelenti azt, hogy maga a jelenség teljességgel szemfényvesztés volna. Számos olyan asztaltáncoltatásnál voltak jelen vizsgálódó tudósok, ahol nem tudtak leleplezni semmiféle emberi manipulációt. Elkezdték hát a tudományos magyarázat felkutatását. Már a múlt század végén neves tudósok foglalkoztak az asztaltáncoltatással. Sokan elkötelezett spiritiszták lettek kutatásaik után, így például F. W. H. Myers angol filozófus vagy Sir Olivér Lodge fizikus és Nobel-díjas tudós, vagy épp Darwin munkatársa, Alfréd Russel Wallace zoológus. Richárd Hodgson jogász például, akinek missziója volt az asztaltáncoltatás leleplezése, s presztízst csinált belőle, hogy hány csalót tud nyakon csípni, végül, mikor egyre-másra találkozott hiteles asztaltáncoltatókkal, előbb tanácstalan, majd meggyőződéses okkultista lett. A túlvilág misztériuma olyannyira hatott rá, hogy folyton ezt hajtogatta: „Alig várom már, hogy meghaljak.”
![]()
Tudományos magyarázatok
De az ember kutató és racionalista szellem, s mindenre szemmel látható, kézzel fogható magyarázatot akar találni. Michael Faraday angol fizikus egyszerű fizikai jelenséggel magyarázta a jelenséget: a szeánsz résztvevőinek rejtett öntudatában meglévő gondolatok önkéntelen mozgásokat hoznak létre. A kéz és kar izmainak megfeszülése, elernyedése nyomon követi a tudat állapotait, az érzelmeket és a gondolati szinten lejátszódó eseményeket, s a kar mozgása mozdítja az asztalt is. A másik magyarázat, hogy az emberi testet körülvevő energiahullámok összeadódnak, s egy energiamezőt hoznak létre, amely „magához vonzza” az asztalt. A „szellemektől származó” értelmes üzenetek pedig a tudatalattiban jelen lévő gondolatok megjelenései.
Ki dönt, ha én döntök?
Hogy a gondolatok fizikai mozgást is létre tudnak hozni, ma már kétségtelen tény. Benjamin Libet és munkatársai 1982-ben izgalmas eredményre jutottak kísérleteik során. A kísérletben résztvevő személyek fejére EEG-készülékeket erősítettek, majd megkérték őket, döntsék el, hogy megmozdítják az egyik kezüket. Magukat a kutatókat is megdöbbentette az eredmény: a kéz megmozdulása 300-700 milliszekundummal azelőtt történt, hogy az alany eldöntötte volna. Magyarán: előbb a cseledet indul el, és csak azt követi a döntés. Tulajdonképpen valami más dönt helyettünk, megmozdítja a kezünk, s mi csupán agyunkkal jóváhagyjuk ezt a döntést. Misztérium vagy sem, ez bizony így van.
Mindenki azt hisz, amit akar...
Annak tehát, hogy az asztaltáncoltatás is ennek a jelenségnek a kivetülése-e, vagy valóban szellemek szólnak hozzánk, nem sikerült a végére járnia egyetlen kutatásnak sem. Csalókat is lepleztek le, de hiteles asztaltáncoltatásokat is feljegyeztek. Magyarázták energiamezővel és az agy tevékenységével, a tudatalatti megnyilvánulásával – és végül is arra a következtetésre jutottak, hogy mindenki azt hiszi el, amit akar, ami saját hitvilágába a legkönnyebben beilleszthető. Mindenki próbálja ki, aztán döntse el, szellemekkel vagy csak különös jelenséggel találkozott-e….