A boldogság útja

2009. április 10.

A húsvét kapcsán érdemes átgondolnunk azokat a tanulságokat, amelyeket a megváltás története tartogat számunkra. Az emberi tudásszomj, a szülői szeretet, a gyermeki hűség és a hittel megélt élet legmélyebb kérdéseire lelhetünk válaszokat. 

Minden ismeret megszerzése fájdalommal jár
Jézus halálával az ember eredendő bűnét váltotta meg. Ádámot és Évát Isten úgy teremtette meg, hogy szabadon választhassa a jót és a rosszat. Az első emberpár engedve a Sátán kísértésének az utóbbit választotta, szembeszegült Istennel, s evett a Tudás fájának tiltott gyümölcséből, emiatt pedig kivettetett az Édenből. A bibliai történetben szereplő Tudás fája nem a boldog tudatlanság ellentétét jelenti, hanem az eredendő Tudás elvesztését. Minden ismeret megszerzése ugyanis fájdalommal jár: rengeteg keserves tapasztalatot szerzünk, akár arról van szó, hogy járni tanulunk, akár arról, hogy párt keresünk. Ádám és Éva tudni akart, s első tapasztalatuk az volt, hogy meglátták egymás különbözőségét. Hány meg hány utat kell bejárniuk a szégyentől az ujjongásig eztán ahhoz, hogy újra felismerjék kettejük azonosságát, minden ember egységét! Azt az egységet, amelyet eleve birtokoltak azzal az eredendő Tudással, amelyben Isten gyermekeiként látták önmagukat.

El kell indulnunk, hogy megérkezhessünk
Isten tudta, hogy a Tudás csak úgy szerezhető meg, ha előbb elvesztik az eredendőt. De nemcsak ezért óvta Ádámot és Évát a fától: hiszen az eredendő tudást csak úgy lehet elveszíteni, ha elfordítják az Atyától tekintetüket. Ezt pedig akkor teszik meg, ha szembeszegülnek vele. Így hát tiltania kellett, hogy teremtett gyermekei megtehessék azt az utat, amelyre vágynak. S el kellett küldenie magától őket, mert tekintetüket már elfordították.

Az emberi kíváncsiság kettős arca
Nekünk is ez az út adatott: születésünkkel elindultunk Isten felé, s megtapasztaljuk ennek az útnak számtalan gyötrelmét és gyönyörűségét. Kíváncsiságunk révén számtalan sérülés ér bennünket, de lenyűgöző csodákban is részünk van. A tudásszomj az egyik legértékesebb tulajdonságunk: ez hozta létre az első kereket, ez hajtotta Kolumbuszt. S ha tekintetünket Istenre szögezzük, akkor a halál árnyékától felszabadult lelkünk szabadon szárnyalhat.

Az Isten nélküli világ szörnyűsége
Az első emberpár bűne magában foglalta a büntetést: azáltal, hogy Istentől elfordították a tekintetük, meg kellett tapasztalniuk az Isten nélküli világ minden fájdalmát. Az elkövetkező nemzedékek számára nem létezett a hit kézzelfogható valósága, míg meg nem történt a jézusi passió, így csak az arra érdemesek találhatták meg az egyetlen kivezető utat az emberi lét terhei, a betegség, a halál, szeretteink elvesztésének tudata, a félelem sötétségéből. 

A megváltás elérhető
Egyetlen fia, Jézus áldozatával Isten megmutatta minden ember számára, hogy elviselhető a legnagyobb szomorúság is, egy gyermek halála, méghozzá egy olyan gyermeké, aki jobb volt mindenkinél, aki soha csalódást nem okozott, és aki a végsőkig, a halál vállalásáig hűséges volt. És megmutatta, hogy a halál legyőzhető, a lélek örökkévalósága az egyetlen valóság. Ezáltal olyan kapaszkodót nyújtott nemcsak a jézusi passió idején élők, de az eljövendő nemzedékek, az egész emberiség számára, amely által elérhetővé válik a megváltás. A kezünkbe adott hittel megszabadulhatunk az emberi lét fájdalmaitól, hiszen az, aki elfogadja, hogy a halál csak visszatérés Istenhez, az élet minden akadályát könnyedén és derűsen veszi, tudja, hogy minden Istenhez való hazatalálását segíti.

A boldogság eredendő birtokunk
Isten fia olyan hitnek rakja le az alapjait, amelynek központjában a szeretet áll. Egyedül a szeretet képes az emberi lelket olyan magasságokba emelni, ahonnan már meglátni Istent. A szeretet ereje felbecsülhetetlen: betegségeket gyógyít meg, emberfeletti erőt ad, önmagunkat túlhaladni tanít. Érdemes átgondolni ezeknek a bibliai történeteknek az üzeneteit: a mai világra sokszor mondják, hogy „Istentől elszakadt” – s valóban nem könnyű a rohanás és feladathalmazok közepette szeretteinkre és saját lelkünkre figyelmet fordítani. Az Istenhez való visszatalálás útja helyett leginkább csak a mókuskerék küllőit tapossuk, s keserűek vagyunk, ha a várva-várt boldogság mégsem köszönt be egy újabb kör megtétele után.  Ám ha tekintetünket lelkünk fejlődése, emelkedése és a szeretet felé fordítjuk, életünk valóban élet lesz, boldogságunkat pedig nem kell hajszolnunk, mert rádöbbenünk, hogy már rég birtokoljuk.