A telepátia rejtélye

2011. szeptember 07.

Vajon valóban csak véletlenek sorozata, hogy csaknem minden ember átélt már telepatikus élményt? Megérezte, ki van a vonal másik végén, megálmodott egy-egy eseményt, épp akkor írt e-mailt, amikor a címzettől érkezett stb. Mi is a telepátia, és mennyire valós a jelenség?

Mi is az a telepátia?
A telepátia tulajdonképpen nem más, mint két személy között pusztán a gondolatok-érzések síkján létrejövő kapcsolat. Bárhol is vannak a térben, ugyanazt gondolják vagy pontosan érzékelik a másik gondolatát. „Kicsiben” szinte mindenki megtapasztalta már: keresztezték egymást az e-mailjeitek, amikor a táskádban csörgött a mobil, már tudtad, hogy ő hív, láttál valakit az utcán, akiről hirtelen azt hitted, rég nem látott barátod – és aki felől még aznap valamiféle hírt kapsz. A „megéreztem!”, „megálmodtam!”, „épp most gondoltam rád!” egyszer vagy kétszer már mindenki szájából elhangzottak. Vajon puszta véletlenről van szó, vagy valóban tudunk kommunikálni a gondolati csatornákon keresztül is?

Mit mond a tudomány?
Természetesen a tudomány sem bírt szó nélkül elmenni a jelenség mellett, annyira általános tapasztalatról van szó. Számos kísérlet született e téren,  meglepő eredményekkel.  Már az 1880-as években gyűjtötték azokat az álmokat, megérzéseket, amelyek végül valóra váltak, ekkor született a jelenség „telepátia” elnevezése is. Az 1920-as években már csoportkísérletekre is sor került, a 30-as években pedig valódi szenzációt jelentett Upton Sinclair kutatása, amelyben pszichokinetikai képességeiről ismert feleségének „küldtek” képeket gondolatok útján. A felesége lerajzolta ezeket a képeket,  és a képek háromnegyede így vagy úgy tükrözte a küldött ábrát. Csaknem 30%-ban szinte teljesen pontosan ismételte meg a képet. A legtámadhatatlanabb eredményt az ún. „kártyalapos” kísérlet hozta: egy telepatikusan fogékony hölgynek 25 kártyalapot „mutattak”  egy másik szobából, ő pedig lejegyezte, milyen lapokat „lát”.  Az eredményeket nem beszélték meg azonnal, hanem a hölgy jegyzeteit eltették,  és hetente vetették össze a felmutatott lapokról szóló jegyzetekkel. Az eredmény: 25-ből 18 találat.

Nem lehet véletlen
Napjainkan is erősen foglalkoztatja a kérdés a tudományt. 2006-ban Sheldrake kutatása hozott megkerülhetetlen eredményt:  brit kutatók legalábbis „gyanúsnak” találták, hogy milyen sokszor érezzük meg, ki hív bennünket telefonon. A kísérletben megkérték a részt vevők 4-4 ismerősét, hogy hívják fel a laborban várakozó barátjukat.A hívás beérkezése előtt megkérdezték az alanyokat, hogy mit gondolnak, ki fog telefonálni. "A találatarány 45 százalékos volt, holott csak azt tudták az alanyok, hogy a 4 ismerős közül hívja őket valaki, így csupán 25%-osnak kellett volna lennie. „Annak, hogy ez a vak véletlen műve, 1000 milliárd az egyhez az eshetősége" - jelentette ki a tudós a brit tudományfejlesztési társaság előtt tartott beszámolójában. Hogy a telepátia létezik, egyre inkább elfogadott tudományos tény – politikailag pedig már régen az. A hírszerzés és a katonai akciók során ma is alkalmaznak telepatikus képességekkel rendelkező embereket

De hát mi lehet a rejtély kulcsa?
De mi lehet erre a magyarázat, hogyan lehetséges pusztán a gondolatokkal kommunikálni? A választ még nem sikerült megtalálni, ám a spirituálisan gondolkodó tudósok valószínűnek tartják, hogy a gondolat is egyfajta kommunikációs, egyelőre még alig-alig bejárt csatorna. Hiszen mindannyiunk teste energia, még a legkisebb sejted is egymás körül keringő, rezgő atomokból áll. Hiába tűnik "szilárdnak" az emberi test, voltaképpen a legkevésbé sem az: a folytonos mozgásban lévő részecskék közötti energetikai mező köti egymáshoz "szilárd" alkotóelemeinket. Maga az anyag sem statikus, tulajdonképpen csak rendkívül lelassult rezgésű energia. Sarkítva: ha az energia gyorsan rezeg, fény, ha lassan: anyag. Gondolataink tehát ugyanolyan energiák, mint mi magunk vagyunk, csak épp más rezgésszámon: ha ráhangolódunk, kommunikálhatunk, vagy épp a divatos Titok tana szerint bármit bevonzhatunk velük az életünkbe. Ez a ráhangolódás tanulható, és az emberiség talán egyszer tényleg elér oda (nem hiába képzeljük el gondolati kommunikációval az "idegen lényeket"), hogy pusztán gondolatai útján kommunikáljon, érezze, "lássa" a másik ember gondolatát. Ámbár, hogy ebből mi sülne ki, az bizony többesélyes...