A védikus személyiségmodell

2012. január 01.

A hinduizmus szent iratain alapuló védikus tudomány számos dologgal foglalkozik, köztük a személyiség felépítésével is. Ismerd meg izgalmas és elgondolkodtató modelljét!

Nem azok vagyunk, aminek hisszük magunkat
Hogy testből és lélekből áll az ember, minden személyiséggel foglalkozó tudomány alapja. A védikus (a hinduizmus szent iratain alapuló) tudomány azonban a lelket is több részre osztja – egy igazán izgalmas személyiségmodellt tárva ezzel elénk. A védikus felfogás szerint az emberi személyiség lényegét és alapját egy eredeti én, az ún. „önvaló” alkotja, amely különbözik az élőlény testétől – és ami elgondolkodtató: pszichikai megnyilvánulásaitól is! Vagyis például az önzőség vagy épp az önfeláldozás képessége, a türelmetlenség vagy a becsületesség nem az eredeti énünk jellemzői, csupán az azt burkoló psziché megnyilvánulásai. Hogyan is épül fel hát akkor a személyiség a védikus modell szerint?

Képességeink határtalanok
Tulajdonképpen 4 koncentrikus körrel ábrázolhatjuk az emberi természet 4 rétegét: a legbelső kör az „önvaló”, az ember eredeti, belső és valóságos énje. Ez az én Istentől származik, és három fontos jellemzője van: az élet, a tudás és a szeretet. A test és a psziché nem mások, mint az önvaló „érzékszervei”, amellyel letapogatja a valóságot. Az önvaló képességei határtalanok - ehhez a legbelsőbb énhez juthatunk el meditáció által, s számos tudós és művész állítja, olyanokra képes ez az eredeti én, amelyre a hétköznapi tudat nem. (A jógik „csodás tettei”, a hideg tűrése vagy a levitáció is erről a képességről tanúskodik). Ezt a határtalan képességekkel rendelkező önvalót azonban befedik a testi és a pszichés összetevők, így olyan, mintha az önvaló a nap lenne, amelynek sugarai egy elsötétített ablakon keresztül jutnak el hozzánk, és az eljutás során torzulnak is – akár a piros függönyön átszűrődő napsugár, amely hamisan pirosnak tűnik.

Az önvaló és az intelligencia
Az emberi személyiség legbelsőbb köre tehát az önvaló – azt ezt körbevevő három „test” pedig az elme, az intelligencia és a hamis egó. E három alkotja a „durvafizikai testen” (az anyagból álló emberi testet jelenti) belüli ún. „finomfizikai” testet. Ez tehát annyit tesz, hogy a hindu személyiségmodell az eredeti lélek „álruhájának” nem csupán az anyagi testet tekinti – ugyanúgy az anyaghoz tartozónak tartja az elmét, a gondolkodást és a pszichés jellemzőket is. Az önvalót körbevevő koncentrikus körrel ábrázolhatjuk az intelligencia-testet, amelyet az önvaló irányít. Amikor az érzékek hatókörébe kerülnek a környezet összetevői, az intelligencia méri fel azokat. Pl. felénk szalad a gyermekünk, s az intelligencia érzékeli, hogy az egy gyermek, amelyik ölelésért érkezik hozzánk, s kezeli az emlékeinket, amelyek kimondják, hogy az a gyermek a mi gyermekünk. Az intelligencia funkciói közül a legfontosabbak a a kételkedés, a körülöttünk lévő dolgok felfogása, a memória és az alvás.

Az elme és a hamis egó
Az intelligenciát körbevevő újabb kör az elmét jelképezi. Az intelligencia tehát az elmét irányítja, amelynek feladata, hogy koordinálja az érzékszervek működését,  mérlegeljen és javaslatokat tegyen az én számára (pl. a felénk futó gyermek ölelésre vágyik, az ölelés helyénvaló, tehát cselekedjük meg). Fő feladata a gondolkodás, az érzés és az akarat, valamint az elme érzékeli az örömöt és a fájdalmat is. Az elme körüli kör pedig a hamis egót szimbolizálja. Azért „hamis”, mert tévesen vele azonosítjük eredeti önvalónkat:  különböző negatív és pozitív tulajdonságaink összességét hisszük én-nek, holott az a személyiség, amely éppen boldog vagy boldogtalan, hirtelen haragú vagy szelíd, makacs vagy könnyen meggyőzhető. Alapja ugyan tényleg az önvaló, de amint a modell mutatja, ez az intelligencián és az elmén keresztül eltorzulva jut hozzánk.

Határtalan távlatok nyílnak
S hogy mi következik mindebből? A védikus tudomány szerint a harmóniához vezető út tehát az eredeti önvalóra való rátalálás, az azt elfedő rétegek megtisztítása, elsősorban az intelligencia rétegének megtisztítása, hiszen az irányítja aztán az elmét, az elme pedig a hamis egót. Ha tudatos önképzéssel, meditációval, lelki tanulmányokkal, megfelelő életvitellel tiszta intelligenciára teszünk szert, az megváltoztatja a másik két réteg minőségét is. Az önvalót elfedő „függöny” így is megmarad, míg ebben a világban élünk, ám áttetszővé válik, és előtűnik valódi énünk, valamint annak minden képessége – így nyitva határtalan távlatokat a mindennapi életben is.

Ha bővebben is érdekel a téma, olvasd el Dr. Tóth Soma László: Személyiségfejlesztés felsőfokon c. művét!