Amit nem lehet megúszni

2010. szeptember 21.

Jobbítani szeretnél az életeden? Számtalan módszert kipróbáltál már, de valahogy nem hozzák a várt eredményt? Meditáció nélkül ne is várj csodákat - vele együtt azonban igen!

Ki beszél az agyadban?
Belegondoltál már abba, hogy tulajdonképpen egész nap mások gondolatait hallgatod? Reggel szól a rádió vagy a tévé, beszél hozzád a párod, a gyerekeid, kattognak az agyadban a főnököd vagy az élet utasításai, előre agyalsz azon, hogy teljesíted majd őket. A munkahelyeden aztán ha van némi szabad időd, gyorsan szörfözöl a neten, más emberek problémáiba kukkantasz bele, megnézed a híreket, fogadod a neked címzett leveleket. És mikor „pihensz”, se pihensz: a könyv olvasásakor egy képzelt világ történéseit éled át, kedvenc sorozatot előtt rágcsálva agyad fogadja a legújabb epizód történéseit és a pattogatott kukorica ízét… soha, egy perc nyugtod sincs. Márpedig így saját belső forrásodhoz nem tudsz hozzákapcsolódni. Pedig erre van szükség ahhoz, hogy életedben megváltozzanak a dolgok.

Kihez szólunk, ha meditálunk?
Hogy mindenkiben van egy „felsőbb lény”, azt az összes spirituális-pszichológiai irányzat elismeri. Hívják ezt tudatalattinak, Szentléleknek, lelkiismeretnek, Fölöttes Én-nek, Magasabbrendű Én-nek, a lényeg ugyanaz: valami, ami felettünk áll, nagyobb és erősebb, mint hétköznapi énünk. Mi magunk is megtapasztalhatjuk: ő az, aki bűntudatot okoz, ha valami rosszat tettünk (fejlettebb az erkölcsi érzékről tanúskodik), tőle kapunk egy-egy villámcsapás-szerű ötletet, sugallatot (mintha okosabb és műveltebb lenne, mint mi), ő az, aki ott mélyen, legbelül a megbocsátás érzését okozza akkor is, ha épp szörnyen dühösnek kellene lennünk (jóságosabb, toleránsabb, mint hétköznapi énünk). És ő az, akivel egyáltalán nem kerülünk kapcsolatba egész nap. Pedig ő a forrás, amiből meríthetünk. David Lynch, a híres rendező írja a meditációról szóló könyvében, hogy minden nagy filmötlete így született. Lemerült a saját magában rejlő forrás mélyére, és mindig egy „nagy hallal” tért vissza. A meditáció tehát nem más, mint alkalom arra, hogy merítsünk saját, felsőbbrendű énünk tudásából. Rengeteget nyerhetünk általa: életünk dolgainak előbbre jutását, problémáink megoldását, kapcsolataink jobbítását. A meditáció a legegyszerűbb, ám nélkülözhetetlen útja a harmónia, nyugalom és boldogság elérésének.

Nem megúszható!
S hogy miért nélkülözhetetlen? Sokan úgy veszik igénybe a különböző ezoterikus életjavító technikákat, hogy magáról a meditációról elfeledkeznek. Szorgalmasan gyakorolják a vonzás törvényét, reikire, akupunktúrára, kineziológushoz járnak, kristályokkal, illatgyertyákkal, színterápiával próbálnak saját rezgésükön pozitív irányba módosítani. Ezek a módszerek igen hatásosak lehetnek, de meditáció nélkül nem képesek alapjában változtatni a dolgokon. Hiszen te magad nem vagy kapcsolatban saját magaddal – olyan, mintha egy nemzetközi hírű orvoscsoport  kívülről próbálna meggyógyítani egy páncélszobába zárt embert. A meditáció tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy életed minden területen valóban pozitív irányt vegyen.

Nincs olyan ember, aki ne tudna meditálni!
Sok félreértés kering a meditációval kapcsolatban: sokan azt gondolják, erre csak a kiválasztottak képesek vagy hogy óriási erőfeszítés összeegyeztetni a mindennapokkal. Ezek tévhitek! Meditálni mindenki tud, úgy, ahogyan levegőt venni is mindenki tud. Épp csak, ahogy egy-egy légzőgyakorlat, a meditáció elsajátítása is időbe és gyakorlásba kerül. Viszont: csak ebbe! Ahhoz, hogy megtanulj meditálni, nem kell mást tenned, mint minden nap leülni  5-15 percre meditálni. A rendszeresség a legfontosabb: lehetőleg egyetlen napot se hagyj ki, s ha lehet, minden nap ugyanakkor meditálj. Ezzel már tárcsáztad is felsőbb Énedet, s csak idő kérdése, hogy a vonal másik végén érezhetően is felvegye a telefont. Kezdetben pedig elég 5 percet meditálással töltened – ezt beépíteni a mindennapokba igazán nem nagy ördöngösség!

A legegyszerűbb technika
A meditációnak számtalan módja van, amelyek közül mindenki megtalálhatja a számára legalkalmasabbat. A legegyszerűbb talán a zen meditációs gyakorlaton nyugvó módszer:
1. Ülj le egy székre úgy, hogy hátad egyenes legyen, és mindkét talpad a földön nyugodjon!
2. Hunyd be a szemed vagy nézz mereven magad elé kb. 1 méternyire!
3. Számold a lélegzetvételedet: 1-belégzés, 2-kilégzés, 3-belégzés stb. Ha eljutottál 10-hez, kezdd elölről! Ha véletlenül továbbszámolnál, csak javítsd ki magad, és kezd elölről a számolást!
A meditációt jól kiszellőztetett szobában érdemes végezni. Könnyíti a meditációt a meditációs kellékek (virág, gyertya, füstölő, szentkép) használata, de nélkülük is kivitelezhető. Egyébként a meditáció is olyan, mint a mozgás: eleinte terhes feladatnak érezheti az ember, és kelletlenül fog hozzá, hamarosan azonban olyannyira élete részévé lesz, hogy nem tudná elképzelni nélküle egy-egy napját. Ráadásul a pozitív változások és hatások már nagyon hamar érezhetők, így motivációból aztán nem lesz hiány!