2011. július 21.
Ha nagyon akarsz valamit...![]()
Voltál már úgy, hogy nagyon akartál valamit, és mindenen átgázoltál, hogy megszerezd? A legtöbbünknek a szerelem terén van ilyen élménye – mondjuk, megbeszélünk egy randit, s valami közbejön... közbejönne, ha hagynánk. De mi szervezkedni kezdünk, hirtelen ötletek százai merülnek fel, hogy mégis hogyan lehetne megoldani a dolgot. És semmi nem számít – mindent bevetünk, hogy el tudjunk menni a randevúra. És a végén persze sikerül is. Hiszen ha nagyon akarunk valamit, azt általában el is érjük. De vajon miért nem működik ez a vágyott munka, a kiszemelt új lakás, a párkeresés területén? A válasz egyszerű: hát mert nem is akarjuk igazán.
hirdetés
Kérni és akarni
Ilyenkor a legtöbben felhördülnek: még hogy én nem akarom?! Ha tudnád, mennyire szeretnék már egy önálló lakást – bármit megtennék érte! Igen, ez lehet, hogy így van – de vajon biztosan odafigyelsz arra, hogy mennyire akarod? Minden nap eszedbe jut, akárcsak egy szerelem kezdeti lángolásánál a másik? Mert az igazi akarat azt jelenti, hogy nem múlik el nap, hogy ne gondolnánk vágyaink tárgyára, hogy amit szeretnénk, az olyan hajtóerőként tud működni, akár a fent említett randi. Márpedig igen, szeretnénk lakást, jó munkát, társat, barátokat – de csak úgy ott van valahol a gondolatainkban, hogy szeretnénk. Hogy jó lenne. Hogy rossz ez így, ezek nélkül. De két tényező is van, ami miatt nem kapjuk meg mindazt, amire vágyunk – egyrészt nem kérünk, másrészt nem akarunk eléggé.
Legyen meg a te akaratod
Hogy „néma gyereknek anyja se érti a szavát”, nemcsak a hétköznapi életre igaz, hisz jól tudjuk: amint fent, úgy lent, és fordítva. A földi világ törvényszerűségei a fenti világ törvényszerűségeit tükrözik kicsiben. Ahogyan mi is csak akkor tudjuk megadni embertársainknak, amit szeretnének, ha világosan kifejezik vágyaikat, a felsőbb erőktől is akkor kaphatunk, ha kérünk. Nem hiába található meg az ima gyakorlata mindegyik emberi valláskultúrában. Nem hiába mondja a Biblia: „kérj, és megadatik”. Igaz, mi „kérünk”: panaszkodásainkkal („magányos vagyok”), bizonytalan vágyainkkal („jó lenne egy új lakás”), irigységünkkel („bezzeg másnak milyen jó pasija van”) épp azt kérjük a felsőbb erőktől, hogy minden maradjon is így: a „magányos vagyok” panasz azt jelenti, hogy „én ez vagyok, ilyennek gondolom magam” - az univerzum pedig előzékenyen „segít”, hogy ne kerülj ellentétbe önmagaddal, olyan legyél, amilyennek érzékeled magad. A „jó lenne egy új lakás” kijelentés pedig számára azt jelenti, hogy te olyan állapotban vagy, amikor új lakásra vágysz – és gondoskodik róla, hogy ez fenn is maradjon, hadd akarjál egy új lakást mindig. A „bezzeg másnak milyen jó pasija van” szintén azt a „kérést” közvetíti, hogy ezt a mondatot mindig mondhasd, hiszen folyton erre gondolsz – akkor legyen úgy, ahogy „te akarod”. ![]()
Csak kérd és kész
Pedig persze te egész mást akarsz. Csakhogy akkor: kérd. Mondd el világosan, mit szeretnél: ha barátokat, akkor kérd azt a felsőbb erőt, akiben te hiszel, hogy adja meg számodra. Mondd el, milyen barátokat szeretnél, képzelj el egy esét, amelyet velük töltenél, meséld el imádban, milyen lenne ez az este. Ha új lakásra vágysz, pontosan képzeld el, milyen legyen az. Hol legyen, hány szobás, milyen bútorokkal. És kérd. Ha társra vágysz, aprólékosan képzeld el, milyen legyen: nem a külsőségeket persze. Képzeld el, milyen tulajdonságait becsülsz majd benne, hogy hogyan viselkedik veled, hogy milyen apró hétköznapi gesztusai lesznek, amelyekkel boldoggá tesz. És kérd. A kérésnél csak arra figyelj, hogy mindig jelen vagy múlt időt használj, így: „kérlek, add meg nekem az álmomat. Erre vágyom: boldog feleség vagyok, épp munkába indulok, s a férjem csókkal búcsúzik tőlem...stb”. Kérd mindennap, hogy teljesüljön a vágyad. Ne morfondírozz azon, mit „ajánlj fel cserébe”, ez nem üzlet. És ne törd a fejed azon sem, hogyan fogod ezt megkapni. Csak kérd, kérd rendületlenül.
Az akaratot meg lehet tanulni
Ha kérsz, már csak egy dolgod van: nagyon akard. Az akarat olyan valami, amit ki lehet fejleszteni. Gondolj csak a randi-példára: vajon miért képes minden nő a leghihetetlenebb megoldásokat is fellelni, ha a szerelméről van szó? Egyrészt mert pontosan tudja, hogy mi az, ami rá vár a célvonalnál: egy randi, szívdobogásokkal, gyomorhullámzásokkal, bókokkal és csókokkal. Másrészt mert lüktet benne egy érzelem, ami beteljesedést követel. Ezt kell felhasználnunk álmaink valóra váltásánál is: ahhoz, hogy igazán akarjunk, az kell, hogy pontosan megérezzük, mi vár ránk: ha jó munkát szeretnénk, képzeljük el apróra, milyen főnökünk, munkatársaink, feladataink, fizetésünk lennének. Meséltessünk a munkájáról részletesen azzal a barátunkkal, aki szereti a hivatását és elégedett a munkahelyével. Ha barátokat vagy társat szeretnénk, álmodozzunk – képzeljünk el egy-egy hétköznapot velük, figyeljünk meg boldog párokat és vidám baráti társaságokat. Ha új lakást szeretnénk, nézelődjünk az interneten, látogassunk el egy-egy eladó lakásba, bútorüzletbe. A lényeg, hogy beleéljük magunkat abba a helyzetbe, amikor már miénk mindaz, amire vágyunk. És akkor egy idő után az érzelem is megjelenik. Minél többet és részletesebben gondolunk valamire, az annál követelőzőbbé válik legbelül – ezt a diétázók jól ismerik, ők tudják, hogyan nőheti ki egy reggel látott túrós batyu délutánra elsöprő vággyá magát. Ugyanúgy működik ez felsőbb szinten is: csak gondolj álmodra minden nap, kérd – és megadatik.