Le a családi titkokkal – kezdd el a saját életed!

2009. szeptember 25.

Családunk titkai, elfelejtett vagy szőnyeg alá söpört problémái rendkívüli mértékben befolyásolják jelenlegi boldogulásunkat. Cikkünkből megismerheted a családfelállítást, amely elképesztő eredményei miatt lett az egyéni boldogság és harmónia megteremtésérének világszerte ismert és alkalmazott módszere.

Jelenlegi problémáink a múlttal oldhatók meg
A családfelállítás olyan spirituális megalapozottságú pszichológiai módszer, amely a személyiség problémáit, az elszenvedett sérelmek és a családi kötelékek működési zavarai miatti torzulásait hozza helyre. A módszer lényege, hogy csoportos vagy egyéni foglalkozásokon szimbolikusan megjelenítik a családtagokat (több nemzedékre vonatkozóan), s a velük való interakciók során feltárulnak mindazok a „hibák”, amelyek jelenlegi problémáinkat okozzák, s a személyiség elindulhat végre a fejlődés útján, amelynek során megteremtheti életének teljes harmóniáját.

Családi titkok, ha napfényre kerülnek…
Minden családnak vannak olyan titkai, amiknek talán ők maguk sincsenek tudatában: egy meg nem született gyermek, egy múltbéli súlyos konfliktus, az elsőszülöttel szemben támasztott irreális elvárás, a szülők milyensége felett érzett szégyen, a testvérrel szembeni féltékenység olyan tényezők, amelyek tudatalattinkban rögzültek, és folyamatosan akadályt jelentenek érvényesülésünk szempontjából. Ezek a családfelállítás során nemcsak a felszínre kerülnek, de meg is oldódnak. S hogy hogyan? Ennek a kulcsa az ún. morfogenetikai mező.

Pszichológia és misztikum: a morfogenetikus mező
A családállítás módszerének alapja az a mindent magában foglaló szellemi erő, amelyet a tudomány morfogenetikus mezőnek nevezett el. Ezt a mezőt gondolataink, érzéseink, cselekedeteink alakítják, s láthatatlan hálóként minden élőlényt és élettelent összeköt. Ha mondunk vagy gondolunk valamit, vagy egyszerűen csak állapotot sugárzunk ki, az hatással van nemcsak a körülöttünk lévőkre, de az egész világegyetem sorsára is.
Misztikusnak tűnik, pedig tudományos kísérletek támasztják alá jelenlétét: a Harvard egyetem 15 évig tartó kísérletében a patkányok első generációja átlag 200 hibát vétett a labirintusból kijutáskor, míg a 15 évvel későbbi generáció már csak 20-at, tehát a megszerzett tudás egyfajta szellemi rezonancia révén továbbörökíthető. Ugyanez a majmokkal végzett kísérletben is megfigyelhető volt: a majmok egyik csoportjának megtanították a banán megpucolását, s kis idő múlva a hozzájuk legközelebb élő másik csoport is elkezdte alkalmazni a módszert, annak ellenére, hogy a két csoport tagjai nem érintkeztek egymással!
A morfogenetikus mező tehát létezik, közvetíti a tudást és minden rezgésünket. Ha valami megtörténik, az létrehoz egy ilyen mezőt, és hatására a megtörtént dolog térben és időben távolabb megismétlődik (ezért van az például, hogy a családi sorsok „öröklődnek”, hiszen a mező emlékszik és megismétli önmagát). Ez a mező összeköti a pszichikumot és a fizikai testet (gondoljunk csak a pszichoszomatikus betegségekre), az embert és környezetét. Vajon valóban kétbalkezesek vagyunk-e, vagy csak környezetünk sulykolta belénk ezt a negatívumot, amelyet aztán el is hiszünk, s valóban kétbalkezesként viselkedünk?

A negatív mindig erősebb
Ha belegondolunk, egy-egy negatív emlék sokkal intenzívebben él bennünk, mint egy boldog pillanat képe. A rosszat mindig könnyebben elhisszük: ha egy csodás gyógyulásról hallunk, kétkedve fogadjuk, azt ezt cáfoló híreket pedig kétkedésünk igazolásaként könyveljük el.
Családi gyökerű problémáinkkal kapcsolatban is ugyanez az elv működik. A családtagjainkkal összekötő morfogenetikus mező, legyen bármily sérült, ragaszkodik a maga hibáihoz és ellenszegül a változásoknak, mert tagjai tudat alatt attól félnek, hogy ha megváltozik a mező, akkor elvesztik odatartozásuk jogát. Egy dohányos leszokási kísérletei például könnyen fulladhatnak kudarcba amiatt, hogy családtagjai dohányosként kezelik őt, és nem tudatos szinten bár, de megakadályozzák, hogy változási szándéka sikerrel járjon. A mező ugyanis folyton ismétli önmagát, és ezt az ismétlődési kényszert a benne élő tagok akaratlanul is elősegítik. 
Megoldás csak egy van: a kívülről jövő impulzus. Ezt a feladatot látja el a családállítást vezető terapeuta.

Út a gyógyulás és a harmónia felé
Ha a morfogenetikus mezőt kívülről éri egy új hatás, akkor a kényszeres ismétlődés megáll, és az egyén képessé válik arra, hogy egy új, harmóniával teljes életszakaszt kezdjen. Mindez úgy lehetséges, hogy a családfelállítás során megjelenik a torzulásoktól megfosztott szellemi erő. Ez az erő a mély, valódi igazságot mutatja meg: azt, hogy mindannyian egységben vagyunk, és mindannyian különbözünk. Nincs ítélet, nincs szemrehányás, csak rácsodálkozás a másikra, akár egy különös, idegen és szép világra: jé, te ilyen vagy? Ez után az élmény után többé már semmi nem lesz ugyanaz, az akadályoztató tényezők megszűnnek, s megindulhat a fejlődés, a gyógyulás, a tudattalan szeretet tudatossá válik. Sorsunk végre valóban a saját, és nem múltunk, környezetünk által meghatározott sorsunkká lesz, s elkezdhetjük végre valódi életünket.