A rossz kapcsolat is kapcsolat?

2009. február 23.

Mikor rossz egy kapcsolat? Elsőre könnyűnek tűnik a válasz: akkor, ha nem vagy boldog. De valóban így van? A párod a boldogságod forrása, vagy te magad? És mi a teendő, ha valóban boldogtalan vagy? Mi segítünk!

Mikor rossz egy kapcsolat?
Elsőre könnyűnek tűnik a válasz: akkor, ha nem vagy boldog. Csakhogy ez nem igaz. Hiszen boldogságunk forrása sosem a másik fél, hanem mi magunk. Párunk mindent megtehet értünk, szerethet teljes szívéből, megértheti legmélyebb gondjainkat is, mégis: ha mi magunk nem teremtjük meg saját boldogságunkat, ő sem fogja tudni. Úgy van ez, mint a változtatással: életed során csupán egyetlen embert változtathatsz meg, azt is nagyon nagy nehézségek árán: saját magadat. Úgyhogy a boldogság nem mérőeszköz. Egy valódi társ persze enyhítheti a boldogtalanságot, de megszüntetni nem tudja.

A boldogtalanságot viszont egy rossz kapcsolat képes előidézni. Akkor honnan tudjuk hát, hogy adott partnerviszonyunk megfelelő-e a számunkra? Egyetlen tényező mutathatja ezt meg: a szenvedés. Ha szenvedsz párod figyelmetlenségétől, jellemétől, mindennapi életetek apró mozzanataitól, akkor biztos, hogy rossz úton jársz. Illetve nem is: az út sohasem rossz, mert egy irányba vezet: „Úgysem történhet másként, mint ahogy a saját magasabb érdekemben történni fog.”- mondja Jókai Anna írónő, és ez a csodálatos mondat nagyszerű igazságot nyilatkoztat ki.A kérdés csupán az, végig akarjuk-e élni ezt a történetet, vagy előre látjuk a feladatot, és megtanuljuk a leckét a lecke nélkül. Azaz: benne maradunk-e a számunkra szenvedést nyújtó együttlétben, és okosabb, érettebb emberként jövünk-e ki belőle a végén; vagy felismerjük, hogy melyik oldalakat kell bevágnunk az élet tankönyvéből, és köszönjük, mellőzzük az ezt könnyítő szemléltető ábrát: rossz kapcsolatunkat.

Hidegfejű racionalisták
Legjobb barátnőm racionális intellektusa mindig lenyűgözött és olykor megrémisztett fagyossága. Élete szerelmét úgy dobta ki, hogy még javában dobogott érte a szíve. Nem értettem, hogyan tudja ennyire figyelmen kívül hagyni az érzelmeit, hogyan képes arra, hogy szétszakítson egy még élettel teli, lüktető szerelmi köldökzsinórt.Bevallása szerint azért tette, mert tudta, hogy napról napra jobban fogja szeretni azt az embert, aki képtelen lesz majd boldoggá tenni őt, hiszen a fiú nem vágyott családra, otthonra, megállapodottságra – a szabad ég felhőtlen vándora volt. Hideg fejjel és remegő szívvel, de szakított.

A szerelem megszállotjai
Ezzel ellentétben én a szerelem megszállottja voltam. Hosszú ideig éltem egy olyan kapcsolatban, amelynek - a boldog időszakokon túl - minden perce iszonyatos szenvedés volt számomra. Eleinte még hálás voltam amikor nem bántott kritizáló szavaival, amikor úgy fogta meg a kezemet, hogy mások is láthatták, amikor legalább egy sms erejéig megemlékezett a szülinapomról. Most már tudom, ezek az órák csak azért voltak boldogok, mert időszakosan hiányzott belőlük a boldogtalanság. Nem szakítottam vele, mert el sem tudtam képzelni, hogy egyedül legyek, és mert minden nap azt vártam, hogy „holnap már jobb lesz”. Bújtam a párkapcsolati problémákkal foglalkozó könyveket, aminek eredményeképpen minden vitánk egyre világosabbá tette számomra, hogy én vagyok az oka mindennek. Túl magasak elvárásaim, sokat hisztizem, és képtelen vagyok megérteni őt.

Lenni akartam valaki mellett
A vége az lett, hogy szakítottunk, persze még ezt is ő akarta. Én meg összetörtem: naplót írtam, szerelmes verseken sírtam, bömböltem szerelmes filmeken, töméntelen mennyiségű csokoládét pusztítottam el. Azóta eltelt jónéhány év és tapasztalat bölcsebbé tett, és ma már látom mindez azért történt velem, hogy felismerjem önmagam értékeit, megfogalmazzam elvárásaim, hangot is adjak azoknak, sőt, átértékeltem egy kapcsolatban betöltött szerepem.
Most már tudom, azért kellettek ilyen nagy pofonok, mert olyan messzire voltam a helyes úttól, hogy csak ekkora ütések lökhettek vissza. Levontam a tanulságot, ma már másképpen csinálnám, és nem pazarolnék éveket a legszebb éveimből arra, hogy mindezt megtanuljam.
Ami a legszomorúbb volt számomra: utólag arra is rájöttem, hogy mégcsak nem is voltam szerelmes. Csupán annyit történt, hogy nagyon akartam: legyek valaki mellett.

Tanulság
Legjobb barátnőm csodálatos házasságban él, férje odaadó, hűséges, remek apa és remek társ. Barátnőm szerelmével olykor még beszélget, úgy, ahogy egy nagyon jó és nagyon ismerő barát hallgatja meg a másik évek óta változatlan problémáit. Kettőjük közt olyan gyengéd szeretet feszül, amelyet csak az birtokolhat, aki már elengedte a másikat. Soha nem bánta meg a szakítást, és a férjét ismerve nem hiszem, hogy valaha is meg fogja bánni.

Ha rossz kapcsolatban élsz, hogyan is léphetsz ki belőle? Választhatsz, hogy hidegfejű racionalistaként előre megtanulod a leckét, vagy a szerelem megszállottjaként hagyod, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie, és végül levonnod a tanulságokat. A jó hír az, ha mindezt megélted és megértetted, csak egy valamit kell mondanod: „Viszlát. Menj tovább az utadon, hogy én is továbbmehessek az enyémen, mert ránk két külön boldogság vár, amelyekhez külön utakon juthatunk el. Örülök, hogy ismerhettelek, és hogy tanulhattam belőled.”