Segítség, a pasim csajokat stíröl!

2010. július 13.

Nyáron mindent megmutatunk, ami férfiszemnek-szájnak ingere: mély dekoltázsok, csupasz combok, leheletnyi ruhadarabok. A baj csak az, hogy a többi nő is levetkőzik.

Ami a pasiknak sose lesz
Feldmár András szerint a férfiaknak azért fontosabb a vizualitás a szexben, mert ők kiskorukban ráébrednek arra, hogy sose lesznek nők, tehát sosem lesz mellük. A mell pedig az anyához kötődik, a szeretethez, a biztonsághoz, ezért szimbolikus jelentőséggel bír. Egy lány jól tudja, hogy ha felnő, neki is lesz ilyen, ezért nem is vágyakozik rá – nekünk, nőknek, elég, ha csak lepillantunk… Ám a fiúk megbabonázva bámulják azokat a dombocskákat, amelyet ők ezentúl csak úgy birtokolhatnak majd, ha ezt kibumlizzák a nőknél.

Veled volt a legjobb, édes
A gond csak az, ha hiába nyerték el a társbérletet, a pasik bizony tovább bámulnak, a kedvesük halmaink kívül szívesen legeltetik szemüket idegen mezőségeken is. És ez bizony bántó, de még mennyire hogy az. Hiszen szeretnénk, ha szerelmünk csak értünk epekedne, ha kapcsolatunk lángolása hevében akár még a legszuperebb szupermodellt is kitessékelné az ágyából, s ha se gondolata, se tekintete nem kalandozna el bűvkörünktől. És ez a pont, ahol ideje van egy kis önvizsgálatnak is. Vajon mi sosem játszottunk el képzeletben azzal, hogy milyen lenne megcsókolni kedvenc színészünket, mi lenne, ha kicsit izzana a levegő a jóképű fiúval az irodaházból, vagy csak hogy de belecsípnénk a pincérsrác helyes popsijába. Dehogynem. És egyáltalán: mi a hűség? Ha hevesen ostromol az egyik kollega, s egy pillanatra meg is ingunk, és képzeletben már kezünk az inge alatt kalandozik, ám megrázzuk a fejünk és ellenállunk – akkor hűségesek vagyunk? A monogámia bizony egyfajta közös szemhunyás is a dolgok felett: tudjuk, hogy mindketten érzékelünk erotikát egymáson kívül is, de úgy teszünk, mintha nem így lenne. Tudjuk, hogy nem tökéletes a testünk, de igyekszünk erről biztosítani a másikat. Tudjuk, hogy volt a múltban is szuper szeretkezésünk, de azt mondjuk, veled volt a legjobb, édes.

Mellek és bombázók
Az egyezség azonban egyezség. És ezt rúgja fel pasink, amikor kéz a kézben andalgásunk kellős közepén kocsányon lógnak a szemei a szembe jövő mellek és a hozzá tartozó szőke bombázó láttán. Akár még meg is fordul, épphogy csak nem füttyent. Ilyenkor megjósolható pontossággal kitör a balhé, duzzogunk és kirángatjuk a kezünket, pasink leprűdöz és védekezik körömszakadtáig, a napnak mindenesetre lőttek. Pedig nem kell így lennie.

Füttyöghetsz, csak magadban
Fogadjuk el, hogy a férfiak már csak ilyenek? Igen. Alapvető vizuális ingerelhetőségük ellen akkor sem tudsz védekezni, ha te vagy a világszépségverseny koronás királynője. Hagyjuk megalázni magunkat? Természetesen: nem. A megoldás egy egyszerű, szelíd kérés. Mondjuk el, hogy tudjuk, stírölése nem ellenünk irányul, és hogy férfitermészetének szerves része. Azonban az emberi természetnek számos intim dolog a része még: ahogyan nem piszkáljuk a fogunk közé szorult ételmaradékot mindenki szeme láttára, ugyanúgy, a bombázó által kiváltott lihegést is legyen szíves magában elrendezni – legalábbis amikor velünk van. Ezt követeli ugyanis az alapvető tisztelet. Nem kell megjátszania magát – csupán tiszteljen meg bennünket azzal, hogy az ilyen jellegű megnyilvánulásainak megálljt parancsol, amikor az oldalán vagyunk. Ezzel nemcsak nekünk, de a kapcsolatnak, tehát önmagának is tartozik. Hacsak nem a sovinizmus avatott képviselője, be fogja látni igazunkat. Mi pedig ha olykor elkapjuk egy-egy önkéntelen dicsérő pillantását, ne rendezzünk azonnal patáliát - helyette idézzük fel a múlt pénteket, amikor a villamoson büszke mosolyunkat alig tudtuk elrejteni, csak mert a mellettünk álló szívdöglesztő pasi végigmért bennünket...