Szex az exszel

2010. augusztus 03.

Vajon jót tenne a szakítás után még egy bónusz-szex? Vagy ha egy régebbi exszel melegítjük fel ismét a kapcsolatot - szigorúan csak a hálóban? Csak örömet szerez-e egymásnak két felnőtt, vagy épp most lép bele az egyik legnagyobb csapdába?

A szakítás az igazság, a szex a ráadás
Az amerikai filmekben sorra-másra találkozhatunk a bónusz-szex intézményével – ez nem más mint a szakítás utáni utolsó szex, búcsúszeretkezés. Hogy miben is különbözik a többitől? Különös módon hiába szokott össze egy pár éveken keresztül, az utolsó szexet az idegenség varázsa lengi be. Hiszen az, aki előttünk áll, már nem a miénk, másnak fog szólni a borotvahab illata, a gondosan megválogatott öltözék, a csábító mosoly.  És talán épp ettől az idegenségtől indul be az ember lánya – már nincs tét, tulajdonképpen „mindegy”, hogy mit nyújtunk a másik számára. Amíg egy pár voltunk,  minden egyes szeretkezésnek kapcsolati jelentősége volt: „vajon mindenben elégedett velem?” „Nem fog más nő után nézni?” „Jaj, már egy hete nem szeretkeztünk, azonnal tenni kell valamit az ügy érdekében!”. Ám amint a kapcsolat végetér, megszűnik ez a fajta nyomás, s két felnőtt felszabadult vágyai kapják a főszerepet.
 
Találkozás egy régi szerelemmel
Ám azért a helyzet csöppet sem veszélytelen. Egy szakítás ugyanis a legritkább esetben zajlik úgy, hogy egyik félben sem maradnak gyengéd érzelmek. A bónusz-szeretkezés felszínre hozhatja ezeket az érzéseket, ráadásul annak tudata, hogy ez az utolsó, sajgó fájdalmat, egyfajta gyászreakciót hozhat létre. Az érzelmi megpróbáltatás veszélye akkor is fennáll, ha a bónusz-szexre jóval a szakítás után kerül sor, sőt, esetleg már túl is vagyunk azóta egy-két kapcsolaton. A régi exet mindig furcsa újra látni, ismerős és mégis idegen. Fürkésszük rajta a változásokat, az új szokásokat, az új öltözködést, kíváncsian hallgatjuk új életét, azt, amelyről már alig tudunk valamit. Rátéved a szemünk a szájára, és megütközve kérdezzük magunktól: te jó ég, én valaha ezt az embert csókoltam? És annak idején ő volt a minden, az ő mosolyától dobogott a szívünk, az ő szemvillanására vártunk, az ő kényelmén fáradoztunk, az ő életén gondolkodtunk. Hová lett mindez? És persze felmerül a kérdés: vajon újraéleszthető lenne?
 

Miért is ne?
Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ha egyszer már valami miatt nem működött, valószínű, ma sem lenne nyerő a párosítás. Vannak persze szerelmek, amelyek azért futottak zátonyra, mert túl korán találkozott a két fél – s ha évek múltán újra, immár érettebben próbálják meg, akár holtomiglan-holtodiglan is lehet belőle. Ám az esetek többségében nagyon jól tudjuk, hogy nem szeretnénk kétszer ugyanabba a folyóba lépni. De kortyolgatni azért szabad belőle, nem? Ha már itt van az ex, és éppen facér, akár szerezhetnénk is egymásnak örömet, miért is ne?
 
Csak szex, és más minden
Vannak, akiknél ez gond nélkül működik, ám nem árt az óvatosság. Tudományos tény, hogy az agyban lévő szerelem-központ és az erotikus központ között szeretkezésről szeretkezésre épül ki a kapcsolat. Valójában tehát nem létezik a „csak szex, és más semmi” intézménye, még a pasiknál sem! Előbb-utóbb ugyanis mindenképpen elkezdődik a kötődés-érzés, hiszen a szeretkezésekkel stimulálódik az agy emocionális központja is, így csak idő kérdése, amikor a felekben felmerül, hogy többet szeretnének, de legalábbis nem szeretnék, ha partnerük mással is szeretkezne. Egyszóval: megkezdődik a birtoklás akarása. Márpedig az exeket egyszer már birtokoltuk, és nem jött be. Azt is jelenthetné mindez, hogy akkor már túl vagyunk ezen, és élvezhetjük a puszta szexet. Azonban inkább az ellenkezője igaz: mivel ismertük és szerettük egykoron volt kedvesünket, ezek az érzések, akár az alvó oroszlán, felébreszthetők, és bizony a szex a leghangosabb ébresztőórán is túltesz. Hogy akkor hagyjuk-e békén az exeket?  Az egyik orvos szurkálódó kedvében azt írta az  elvált feleség kartonjára a hazabocsátáskor: „a beteg saját felelősségre az exével távozott”....