„Vigyázat, őrült a forgalommal szemben!”

2009. augusztus 14.

Szendi Gábor őrült. Megy szembe mindennel. Mondja a magáét, akkor is, ha el akarják hallgattatni, ha kirúgják, ha milliókra perlik. Pedig csak azt mondja, ami van. S amiről egészen mást akarnak elhitetni velünk. Most éppen a pánikról rántja le a leplet. Hogy nem is betegség, s hogy van megoldás… 

Szendi Gáborral Horváth D. Orsolya beszélget

Miért úszik az árral szemben?
Erről az a vicc jut az eszembe, mikor a sofőr hallgatja az autórádióban a felhívást, hogy legyenek óvatosak, mert egy őrült a forgalommal szemben autózik, majd megszólal: Hogyhogy egy? Mind!
Szóval csak szemléletmód kérdése, hogy mi az, ami szembehalad. Az én igazságérzetemmel és a valódi megoldásokkal is szembejönnek a téves hipotézisek. Szerencsére nem vagyok egyedül: egyrészt tudományos tények támasztják alá a mondanivalómat, másrészt egyre többen vannak az ellenparadigma képviselői is.

Miért tudnak hamis hipotézisek teret nyerni?
Az utóbbi 30-40 évben kialakult a tulajdonosi tudomány, amelynek már gazdasági érdeke is fűződik egy-egy hipotézis fenntartásához. Megjelent a megélhetési tudós, akit a tőke felvásárol, felhasznál, a kutatások eredményeit pedig magántulajdonként kezeli. Régen ezek az eredmények közkincsek voltak – ha ma találnák fel a C-vitamint, biztosan levédetnék.

Ön a Pánik című könyvében azt írja –és ezt a kijelentést nagyon meggyőzően alá is támasztja-, hogy mentális betegségek gyógyszerekkel való kezelése egyértelműen tévút.
A pszichikai betegség tehát nem kezelhető ugyanúgy, mint egy szervi probléma?
A mentális betegségek gyógyszerezésénél az alapvető gond az, hogy ezek a betegségek nem járnak agyi elváltozással – ezt csupán a pszichiátria állítja, hiszen ezzel igazolja létezését. A pszichiátria alapidentitása, hogy a mentális problémák az agy betegségei, de ezt a hipotézist mind a mai napig nem sikerült bizonyítania, viszont a kezelési módokat az agy kezelésében határozta meg. Így a pszichiátria története gyakorlatilag agyroncsoló eljárások története, amely eljárásokat ráadásul a maguk korában működőképesnek kiáltottak ki.
Ma a gyógyszereket hirdetik „tudományosan igazoltként” – de minden korban ugyanilyen meggyőzően állították, hogy a vízbefojtás, az inzulinsokk, az elektrosokk, a maláriasokk, a lobotómia gyógyítanak. A 67-es pszichiátriai tankönyvben az inzulinkóma még mint alkalmazandó gyógymód szerepel. Az inzulinkóma abból állt, hogy a páciensnek beadtak egy hatalmas adag inzulint, amelynek hatására egy borzasztó, több órás szenvedés után a beteg kómába esett. Egy kezelés 30-40 ilyenből állt! Az alapelv az volt, hogy a rosszul működő agyat – mai hasonlattal élve: akár egy számítógépet- mintegy újra kell indítani. Ezt a célt szolgálta például az epilepsziát kiváltó szer is, amelynek használata során a páciensek 40%-a csigolyatörést szenvedett, és a beavatkozás számos esetben halállal végződött. Rengeteg ilyen eljárást végeztek, amíg végre kimondták, hogy ezek mind hatástalanok. Negyven éven keresztül fenn tudott maradni egy téves hipotézis, amely ráadásul embertelen, kegyetlen szenvedést okozott a páciensnek. Az elektrosokkot ma is alkalmazzák még… Azt hiszem, a jövőben ugyanígy fognak majd tekinteni a mai gyógyszerekre is: „te jó ég, ezek ezt szedték? Hát nem tudták, hogy iszonyúan káros, és ráadásul semmiféle hatása nincs?!”

Milyen károkat okozhat ma a páciensnek, ha például pánikbetegségét gyógyszerekkel kezelik?
A legfőbb baj az, hogy a gyógyszer –mivel nem gyógyít- konzerválja és krónikussá teszi a problémát. A pszichiáterek pedig - számomra megdöbbentően - nem kérdezik ki a betegeiket. Az ő fejükben az a modell van, amit a gyógyszeripar, az előadások, a tankönyvek sugallnak: hogy az antidepresszánsoknak és nyugtatóknak antipánik hatása van. Ezért ha a páciens tovább panaszkodik, akkor a pszichiáter úgy gondolja, hogy vagy emelni kell a dózist, vagy át kell térni egy másik szerre. Mivel vagy hatvanféle ilyen gyógyszer van, ezt jó sokáig lehet folytatni, a beteg meg előbb-utóbb beleun vagy belehal.
A nyugtatókkal meg az a probléma, hogy szörnyen nagy adagokat adnak a pánikbetegeknek – azt is mondhatnám, hogy akit fejbevágnak, elkábítanak, az persze hogy nem fog pánikolni. De az „antipánik” hatás csak addig tart, amíg a nyugtató a vérben van. Utána még rosszabb.

Ön -tényekkel igazolva - azt állítja, hogy a pánik nem betegség, hanem mindössze természetes evolúciós örökség, félelmi reakció, s csupán meg kell tanulni kezelni. Milyen esély van arra, hogy a könyvében ismertetett módszerrel gyógyulást érjünk el?
Korunk egyik legnagyobb problémája a medikalizáció, s a pánik is ennek az egyik jelensége. A medikalizáció azt jelenti, hogy bizonyos élettani vagy érzelmi reakciókat betegségnek minősítenek, ezáltal eltávolítják az embertől, és ezzel megfosztják még annak a gondolatától is, hogy mindezt egyedül is meg tudja oldani. A pánik csak egy fajtája a félelemnek, de amikor azt mondják rá, hogy ez agyi elváltozás, akkor megfosztják az embert a saját félelmi reakcióiban való illetékességétől. És ez a cél, mert akkor rá lehet sózni gyógyszereket, amitől nem is gyógyul meg. A könyv újdonsága, hogy misztifikálás helyett megmutatja a pánik mechanizmusait, s ez önmagában gyógyító hatású, mert érthetővé válnak az addig veszélyesnek vélt tünetek.  Hogy sikert ér-e el valaki a könyvben leírt technikákkal az öngyógyításban, az attól is függ, hogy az illető mire van szocializálva. Ha arra, hogy a dolgok megoldhatók, akkor jó esélye van rá, hogy ezt meg is tudja oldani. Ha azonban nagyon magáévá tette az orvos-beteg szemléletet, akkor az önkezelés nehezebb, mert az illető passzív a problémákkal szemben. 

A könyvében ismertetett szemléletmód és önkezelési módszer nem csupán a pánikkal küszködőknek jelenthet hathatós segítséget. A mentális problémáinkra mi magunk vagyunk a megoldás?
Mivel a mentális probléma mindig egyedi, ezért a kezelésének is annak kell lennie. Az ember képes arra, hogy úrrá legyen saját problémáin. A pszichoterápia kognitív irányzata azt mondja, hogy „a világot kell megváltoztatni, és a világ szemléletét.” Ez a kettő csak együtt működik.

Szendi Gábor fotóját Deák Szabolcs készítette.

Most Szendi Gábor Pánik című könyvet nyerhetsz! Tovább a játékhoz»