A férfiak tényleg az anyjukat keresik bennünk?

2009. április 28.

Sokszor halljuk, hogy a férfiak az anyjukat keresik a nőkben. Vajon valóban így van? Miben más a nők és férfiak édesanyjukhoz való viszonya? Hogyan mérgezhet meg egy kapcsolatot a férfi anya-kötődése? Most megtudhatod a válaszokat!

Amikor anya a másik nem
Az anya-fiú kapcsolat különös kötelék. Már az egészen kicsi gyermekeknél is jellemző, hogy a fiúk –a közhiedelemmel ellentétben- ragaszkodóbbak, törleszkedőbbek, többször igénylik az anyai kényeztetést, babusgatást, mint lánytársaik. Emellett viszont él bennük egyfajta gondoskodási vágy, féltés és oltalmazási késztetés is édesanyjuk iránt, amelyben kifejeződik, hogy a fiúgyermekek pontosan érzékelik mamájuk női, törékeny mivoltát. Egy kisfiú számára a nő évekig egyetlen személyt jelent: a nőies vonásokról és szerepekről alkotott fogalmai egészen az első szerelmi kapcsolatig az édesanyától látottakra épülnek, míg a lányok önmagukban is megtapasztalják a szépség, a szelíd gondoskodás, a tetszeni vágyás iránti vágyat, így összetettebb képet alkotnak az örökös rejtélyről, a nőről.

Anyai szeretet vagy szerelem?
A szerelem első szakaszára jellemző tünetek, az erős kötődési vágy, a folytonos vágyakozás az együtt töltött időre, a mindent és mindenkit elhomályosító személy kizárólagos jelenléte gondolatainkban: mind-mind az oxitocinnak köszönhető, annak a hormonnak, amely a szerelmes embereken kívül egyetlen esetben szabadul fel: az anya-gyermek találkozáskor. Ilyen értelemben tehát minden anya szerelmes a gyermekébe, máshogy és mélyebben, mint ahogy kedvesébe, de: szerelmes. Legyen fiú vagy lány a gyermek, s a gyermek is ugyanilyen érzéssel viszonyul édesanyjához. A gyermek gondolatvilágában kezdetben nem különül el az anya és a saját személye, azokat szétválaszthatatlanul egynek tudja. Az első lépésekkel válik igazán nyilvánvalóvá számára, hogy édesanyja tőle különálló valaki, már-már természetfölötti lény, aki mindent megold, aki vigyázza, óvja, érti őt.

Könnyebb szeretni a férfiaknak a nőt, mint nekünk a férfit?
A gyermekkor tapasztalatai a szerelmi kapcsolatokban való helytállást is befolyásolják. Az anya-gyermek kapcsolatban a kisfiú egy olyan nemű embert szeret gyermeki szerelemmel, amilyenhez férfikorában is vonzódni fog. A lánygyermeknek ugyanezt az érzést át kell irányítania a másik nemre, akikkel első intenzív érzelmi kötődése csak a felnőttkori szerelemben lesz. Így hát a férfinak könnyebb dolga van, ha egy nőt akar szeretni, mint egy nőnek, ha érzéseinek tárgya a férfi. Mégis a nő az, aki nagyobb megértéssel fordul a másik nem felé, és több tudása is van róla. Miért van ez így? Egyrészt azért, mert a nő és a férfi személyisége biológiailag is különbözik: a nők intenzívebb empátiára képesek, mint férfitársaik. Másrészt mert egy férfiak uralta világban kénytelenek érvényesülni, így meg kell tanulniuk a „másik faj” gondolkodásmódját.

Nemcsak keresik a nőben – meg is találják!
Mivel a férfiak élményei a női nemről a legfogékonyabb és legmélyebben bevésődő korból, a gyermekkorból származnak, ezért tudattalanul is valóban az anyjukat keresik a párjukban. Ha negatív élményei vannak erről a kapcsolatról, akkor is, mert akkor a valós anyakép mellett megjelenő vágykép határozza majd meg elvárásait. Persze ez nem azt jelenti, hogy hasonlítanunk kell párunk édesanyjához: ő már választani is azért bennünket választott, mert valamely tulajdonságunk képes volt arra, hogy a Nőről alkotott belső képét életre keltse.
Vannak olyan kapcsolatok is, amelyeket megmérgez, ha a férfi túlságosan kötődik édesanyjához, s ennek a függésnek fényében kritizálja kedvese cselekedeteit, főztjét, női szerepeit, vagy éppen anyja tanácsait kéri olyan ügyekben, melyekben párja lenne az illetékes. Az ilyen esetekben a pszichológiai háttér a gondok okozója: az anyától való elszakadás valamiért nem ment zökkenőmentesen, csorbát szenvedett, s a férfi emiatt képtelen társához objektíven viszonyulni. Egy pszichológus segítségével azonban ezek a problémák megoldhatóak, s mind a személyiség, mind a kapcsolat harmonikussá tehető.

Ami mindent megér: a szeretet
Az igazi kihívás azonban az, hogy egy kapcsolatban nem csupán egy szerepet kell alakítanunk: társunk számára az anyját, a legjobb barátját és álmai nőjét egyszerre kell megtestesítenünk, s ez nem kis feladat. Cserébe azonban mi is kiélhetjük természetadta gondoskodási, tetszési és intellektuális vágyainkat, s valóban olyan sokrétű kapcsolatot tudhatunk a magunkénak, amelyben megtapasztalhatjuk a szeretet szédítő mélységeit!