A jobb agyféltekés rajz

2011. szeptember 27.

Készséggé fejleszteni a kreativitásunkat, bízni az intuíciónkban és önmagunkban, örömet szerezni, pillanatképet készíteni a valóságról – ez a jobb agyféltekés rajzolás lényege.

Elhanyagolt, alkotó féltekénk
Felejtsük el mindazt, ami az iskolai rajzórákról még él az emlékezetünkben. Nem tanulásról, tanításról van szó - mondja Horváth Anna-, inkább arról, hogy bekapcsoljuk, munkára fogjuk a jobb agyféltekét. A mindennapokban inkább a logikusan gondolkodó bal oldalt használjuk, kevésbé figyelünk a játékos, az alkotó jobb agyféltekénkre. A rajzolás során egyszer eljön a pillanat, amikor kikapcsol az agyunk, megnyugszunk és csak a rajzolás örömére figyelünk. A Széll Kálmán téri stúdióba érkezve egy csapat megszállottat látunk, akik a rajzasztalok mellett árnyékolnak, kontúroznak, mint a nagymenők. A hétvégi kurzusok egyik célja a bal agyfélteke dominanciájának csökkentése. Ez az agyrész felelős a logikus gondolkodásért, ezért csupa ésszerűtlen feladatot kapunk – kívülről nézve unalmas és fárasztó.

Nem a széket, a fényét rajzolni
A második nap reggelén még csak a bizakodni próbálunk, az önbizalom még hiányzik. Hogy fogom érzékelni a tárgyakat körülvevő teret? Az inverz látás, avagy a negatív tér érzékelése arra épít, hogy nem a képen látható alakot rajzolom le, hanem mindazt, ami körülöleli. Másfelől közelítve nem a széket ábrázolom, hanem a fordítva tartott képről azt, ahogy a bútor alkatrészei között átszűrődik a fény.
 


De hát én erre nem is vagyok képes!
A gyakorló feladatok végéhez közeledve olyat teszek, amit magam sem hiszek. Tudom, hogy nem a képet kell nézni, hanem a tereket, azt a felületet, amely a képet körülveszi. Pontról pontra viszem a ceruzámat, maszatolom a grafitot és valahogy a végén életre kel egy arc a papíron: sikerült lemásolnom Chaplin arcképét. Én vagyok a legjobban meglepve az „alkotás” láttán, mert eddig biztosan tudtam, hogy én ilyet nem vagyok képes rajzolni…

Akár hiszed, akár nem - igazad lesz!
A következő pillanatban már önarcképet készítek. Fordítva tartom a képet. Hiszen nem orrot, szemet, szájat rajzolok, hanem az őket ölelő teret. Két óra múltán én nézek vissza a rajzlapról! Alig hiszem el… A logikusan gondolkodó bal agyfélteke szerint erre képtelen vagyok, de a játékos jobb agyfélteke bebizonyítja, hogy mégis képes vagyok megtenni. Meggyőződésen alapuló hitrendszerünk kap ilyenkor egy hatalmas pofont. Elgondolkodom, hogy mi minden lehet még az életben, amiről azt gondolom – hangsúlyozom, csak gondolom – hogy nem tudom véghezvinni.

A technikáról több információt a http://www.jobbkreativrajz.com oldalon olvashatsz!