A nő, a barátság és az internet

2010. november 10.

Vajon kialakulhat-e igazán mély barátság az interneten? Muszáj-e később találkozni, vagy arctalanul is működhet? És vajon rendjén van-e, hogy interneten zajlik a magánéletünk?

Instant tér, instant kapcsolatok
Az internet megjelenésével tulajdonképpen minden megváltozott. Ma már szinte elképzelhetetlen az életünk nélküle: itt levelezünk, itt olvasunk, nézünk filmet, innen főzzük az új recepteket, innen vásárlunk, esetleg innen megyünk férjhez. Merthogy kapcsolatok is szövődnek az interneten, és nem csak szerelmiek. Az embereknek egyre kevesebb idejük van a személyes találkozásra, a baráti együttlétre – a világhálón viszont elég egy-egy, a munkából csent perc, és máris hozzászólhatunk valamilyen témához egy fórumon, vagy magunk vethetünk fel egyet. Tulajdonképpen a világ elvette az időt a személyes kapcsolatoktól, ám létrehozta ezeknek a kapcsolatoknak a pótlékait, a különböző internetes ismeretségeket. Leginkább nők használják ki ezeket a lehetőségeket, hiszen a "pletykálkodás", a lelkizés, a mindent-megbeszélés női sajátosság, de férfiak is szívesen el-eldiskurálnak a maguk témáiról. 

Van, ami neten jobban működik
Mint mindennek, ennek is van jó és rossz oldala. Vannak, akik csak az utóbbit látják, mondván, az interneten semmi sem olyan, mint a valódi életben. Nem lehet úgy megismerni valakit vagy úgy beszélgetni, nem lehet valódi közösségeket kialakítani, valódi barátságra, pláne szerelemre lelni. Hiszen csak arctalan, olykor nemtelen, ismeretlen emberek érintkeznek egymással, cserélik ki gondolataikat. Csakhogy ami hátrány, az egyben előny is: van, ami az interneten keresztül olykor jobban működik, mint a való életben. Például nem befolyásol a másik külseje. Hajlamosak vagyunk ugyanis a külső megjelenésből messzemenő következtetéseket levonni – s előfordulhat, hogy akár szóba sem állnánk azzal, akivel pedig az online világban mély barátságot alakítunk ki.

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek
Alakulhat-e ki egyáltalán mély barátság arctalanul, interneten? Számos példa mutatja, hogy igen. Vannak olyan fórumozók, akik évek óta „össze-összefutnak” néhány topicban egymással, jól ismerik már egymás nyűgét-baját, hátterét, aggódva, szeretettel kísérik figyelemmel a másik sorsának alakulását. E-maileket váltanak, amelyekben akár olyan intim dolgokat is elmesélnek, amelyet senkinek a környezetükben. Hiszen a virtuális tér erre is jó: semminek „nincs tétje”.  Nem fog senki másnap ferde szemmel méregetni bennünket, nem suttognak rólunk a hátunk mögött, szóval mindent el lehet mondani, ami a szívünket nyomja. Olykor mélyebben lehet vadidegen emberekkel beszélgetni, mint a saját családunkkal, és ez nem értékítélet: épp azért lehet velük őszintébbnek lenni, mert vadidegenek. Így hát igazán mély barátságok is szövődhetnek, bár előbb-utóbb legalább fényképen biztos, hogy látni szeretnénk a másikat.



Még virtuális énünket is kozmetikázzuk
Az internetes őszinteség azonban ingoványos talaj. Mert hogy még virtuális énünket is szeretjük kozmetikázni. Sokan állandó nickjük mellett létrehoznak egy-egy újat, ha kínos kérdésük van, vagy ha dühöngenének egy jót. Vagy épp csak úgy panaszkodnak, hogy szépítik a sztoriban saját szerepüket. Mások meg kamuéleteket építenek fel: orvosnak mondják magukat, vagy bombázók fényképét teszik fel önarcképként, gazdag férjet, sztár szeretőt hazudnak, vagy inkább álmodnak maguknak. S ha jön a lebukás, csak egy regisztrációtörlés, és máris kezdődhet az új élet, tiszta lappal. Mert az interneten ez is ilyen egyszerű.

Korzó helyett klaviatúra
Ezt azonban minden virtuális barangoló jól tudja, így aztán az internetes ismeretségek mélyén majdnem mindig él egy kis gyanakvás. És hát az ember mégsem tud a személyességtől elvonatkoztatni: idővel, a kapcsolat szorosabbra szövődése után fényképet szeretnénk, találkozni szeretnénk, élőben folytatnánk a dolgot. És így is van jól, hiszen mindaz az előny, amit az arctalanság nyújtani tud, nem versenyezhet a személyes ismeretség erejével. Ám mégsem szabad lebecsülni jelentőségét: sok-sok ember magányát enyhítette már az interneten megismert emberek társasága, és számos barátság, szerelem kezdődött már a világhálón. Minden addig, míg a személyes kapcsolatok rovására nem megy, míg úgy szerzünk új barátokat, hogy a régiek közül senkit nem veszítünk el, az internetes ismerkedés nagyon is építő dolog. Persze közel sem olyan, mint annak idején a kávéházas, korzós ismeretségek, gondolatcserék – de rohanó és magánszférát alig hagyó világunkban nagyon is jól működő lehetőség.