A női életút buktatói

2010. június 01.

Egy nő számtalan nehézséggel néz szembe hosszú útja során, míg kisgyermekből nővé, asszonnyá érik. A bennünket próbára tévő események teljesen mások, mint amilyenekkel a férfiak küzdenek. Ismerd meg a női krízishelyzeteket, és éld tudatosan az életedet!

A nő nem születik, hanem létrehozzák
A fenti mondatot Freud fogalmazta meg, és ez alatt azt értette, hogy a nőiséget bizony tanulni kell. A kicsi gyermekből hosszú-hosszú tanulási folyamat révén válik nő, és ez alatt a tanulási idő alatt nem kis nehézségekkel kell szembenézni.  Már a kezdetek kezdetén a lánygyermek automatikus vonzódás érez apja iránt (Ödipusz-szindróma), anyját pedig egyfajta riválisnak tekinti. Normális esetben ez az érzés okozta konfliktus úgy oldódik meg, hogy a kislány azonosul az anyával, így ketten egyként birtokolják a szeretett férfit. Ám ha ez különböző okok miatt nem így történik, a lány és az anya szembekerül egymással. „Jaj, csak olyan ne legyek, mint az anyám!” – számtalanszor hangzik el ez a mondat, és ez azt jelzi, hogy nem sikerült zökkenőmentesen túljutni annak idején a természetes birtoklási vágyon. Az anyával való azonosulás valamiért nem tudott bekövetkezni a gyermekkorban, így a kislány az apai értékekkel hasonult részlegesen vagy teljesen. (Ahogy a mondás tartja: ma a nők már nem főzni tanulnak az anyjuktól, hanem inni az apjuktól.)

Ha szeretsz, akkor szép vagyok
A kamaszkor, a nővé válás időszaka rendkívül nehéz: meg kell birkózni az először jelentkező menstruáció ijesztő és misztikus élményével, a növekvő mellek miatti szégyennel (ilyenkor alakul ki sok lánynál a helytelen testtartás), a női ideálhoz való hasonulás gyötrő késztetésével.
Ez az az időszak, amikor a másik nemtől várjuk az önigazolást: ha senki nem érdeklődik irántunk, értéktelennek, csúnyának érezzük magunkat. Ezért aztán gyakran a társfüggőség vagy a gyakori partnerváltogatás biztosítja a kamaszlány számára, hogy szerethetőnek tartsa saját magát. A kamasz- és ifjúkor során teszünk szert azokra a negatív tapasztalatokra is, amelyek aztán meghatározzák további kapcsolatainkat. Ha tárt karokkal és szívvel közeledtünk, de megsebződtünk, a pszichébe beíródik a mondat: ha szeretsz, megbánthatnak. Sok nő emel ilyenkor falat a lelke köré, amelyen aztán csak nehéz és állhatatos munkával üthet rést az arra érdemes társ.

Szép, okos és sikeres
Napjaink nőideálja igen magasra teszi fel a mércét: külsejéből hozza ki a maximumot (kozmetikus, fodrász, diéták, sport, öltözködés), munkahelyén kiválóan teljesítsen, találja meg a legméltóbb társat, legyen csodálatos anya és feleség. Mindennek megfelelni persze lehetetlen, ám mert a média ezt közvetíti felénk, ostorozzuk magunkat és szorongással tölt el, ha valamelyik területen nem a tökéletes teljesítményt nyújtjuk. Mindaz az önbizalom pedig, amelyet ifjúkorban esetleg a körülöttünk legyeskedő férfihadtól kaptunk, szép lassan töpörödni kezd.

Nagy pocakkal, kis gyerekkel
A nők számára a gyermekvállalás a krízisek és a lelki törések melegágya. A terhesség alatt megváltozott test elfogadását, a szexuális élet átalakulását sok nő igen nehezen éli meg.
Azok a nők, akiknek saját testük mindig is problémát okozott, még súlyosabb problémákkal küszködhetnek a terhességi testtorzulások miatt. A szülés után nehezen tér vissza az élet a rendes kerékvágásba, küzdelem folyik a test újbóli elfogadhatósága, a szexuális vágy ismételt felébredése, a társ iránti vonzódás újra felfedezése céljából. Kemény harcok ezek, amelyeket ráadásul magunkban elfojtva élünk meg. Ezt pedig még csak tetézi az anyasággal kapcsolatos belső háborgások. A gyermek iránti haragot vagy a gondoskodás felett érzett negatív emóciókat bűntudattal, a „milyen anya vagyok én”-önváddal éljük meg, még akkor is, ha tudjuk, mindez teljesen természetes. Fontos és érdekes tény, hogy a pszichológiában nem használják a „jó anya”-terminust, helyette az „elég jó anya” kifejezés jelzi az elérhető lehető legmagasabb kategóriát! Mégis, mindannyian „jó anyák” szeretnénk lenni, s ha eltérünk a magunk által kijelölt ideától, bűntudat, kényszeresség, túlzott aggódás vagy depresszió nehezítheti mindennapjainkat.

Ketyeg a biológiai óra
Sokan legyintenek a biológiai óra kifejezésre, mondván, ők ezzel nem foglalkoznak, boldogan élik szingli életüket. Holott a ketyegés bizony olyan elkerülhetetlen egy nő életében, mint a menstruáció. Jön, belemászik a fülbe és a lélekbe, és nincs kibúvó előle. Megjelenik a szorongás, a „nekem sose lesz gyerekem” érzése, egyfajta női „kapuzárási pánik” lesz rajtunk úrrá. Ez a nehéz időszak azonban egyben lehetőség is: szembenézni és leszámolni irreális elvárásainkkal akár a partner, akár saját elképzelt életutunk területén. Ha ezt sikerrel megtesszük, társsal vagy anélkül is biztosítjuk a harmónia lehetőségét további éveinkre.
A biológiai óra a nő életében még egyszer jelentkezik: a menupauzás ciklus ismét próbára teszi nőiségünket. Át kell élnünk a szépség elveszítését ebben a külső-központú világban – ám jobb, ha megtesszük, mintha mindenféle plasztikával késleltetjük az ifjúság elengedését és az új identitás kialakítását. S ha sikerrel járunk az önmagunkban kanyargó utakon, előbbukanhat eddig rejtett, legszebb oldalunk is: a magával és a világgal megbékélt nő, aki élete során annyi értéket halmozott fel és dolgozott ki magában, hogy kincsei ragyogásának fényénél ezerszer szebb, mint valaha is volt.