A sorozatok titkai

2010. július 02.

Miben más a film és a sorozat nyújtotta élmény? Miért ülünk le mindig a következő részhez? Baj az, ha sorozatfüggők vagyunk?

A film egy kétórányi másik világ
A film és a sorozat között körülbelül olyan különbség van, mint egy novella és egy regény közt. A filmben, akár a novellában, rövid idő alatt ismerünk meg egy-egy sorsot, jellemet, történést, figyelmünkkel egyetlen ívet követünk végig. A film kezdetén felvázolódnak a szereplők tulajdonságai, élethelyzete, kapcsolatai, majd valamilyen konfliktus okán elkezdődik a történet, amelyben az események állnak a középpontban, noha szép lassan egyre több derül ki a figurákról is. Érzelmeinkkel végigkövetjük a történet elejétől a végkifejletig ívelő egységet, így egy-két órára egy másik világban élhetünk, és ugyanennyi időnk van arra is, hogy egy kerek, zárt eseménysort végigkísérjünk. Ha grafikonon ábrázolnánk, akkor egyetlen hullámvonalat képezne a film, amely szépen ível felfelé, eljut a csúcsra, és valamiképpen lezárul, lecseng.

A sorozat világában hosszan időzhetünk
A sorozat (akár a regény) ugyanezt az eseménysort sokkal tovább nyújtja, ezáltal lehetőség nyílik a szereplők jellemének és a kapcsolati viszonyoknak a színes megfestésére.  Egy sorozatbeli karakterről jóval többet tudunk meg, mint egy film főhőséről. Bár úgy tűnik, hogy pörögnek az események, a sorozat lényegi történetéről áthelyeződik a hangsúly a részletekre, a tulajdonságokra, akár az erkölcsi tanításra. Így például a Született feleségek egy-egy évadjának története egy kétórás filmet tesz ki csupán: pl. az első évad fősztorija, hogy Mary-Ann öngyilkosságot követ el, a szálak kibogozódnak, és kiderül, hogy saját bűnének súlya alól menekült. Ez a történet azonban csak ürügy arra, hogy megismerjük a Lila akác köz lakóit, a köztük húzódó viszonyokat, és erkölcsi tanításokat kapjunk kapcsukon. Akár egy regény tekintetében, hosszú ideig benne élhetünk a történet világában. Mivel elnyújtódik a történet, lehetőség nyílik, hogy a mindennapok apró eseményei, egy-egy összeveszés és kibékülés, hétköznapi ármánykodások és örömök is megjelenjenek. Komótosan haladunk a végkifejlet felé, amelyet hosszú várakozás előz meg. A grafikonon a sorozat úgy jelenne meg, mint egyetlen felfelé haladó szívgörbe, amelyben az egyes kiemelkedések egy-egy epizód felfelé ívelő, majd lezáruló ívét jelentik.

Miért szeretjük a sorozatokat?
A sorozatokban nemcsak a regényolvasáshoz hasonló, hosszan elnyújtott izgalom és a végső csattanóra való várakozás a vonzó. Mivel egy-egy epizód csak néhány szituáció vagy pár nap történését foglalja magában, közelképet kaphatunk a szereplők mindennapjairól. Ugyanúgy látjuk munkába indulásukat, összezörrenéseiket, problémáikat, ahogyan a barátaink életét követjük nyomon. Ráadásul tulajdonságaikat is egyre inkább kiismerjük az epizódok során, képet kapunk múltjukról, arról, hogy mi minden húzódik viselkedésük hátterében. Egyfajta virtuális baráti körré válnak a szereplők, egy otthonos világgá, amelyben mindenkor jól érezzük magunkat. Ezért kezdődnek ugyanabban az időpontban az epizódok is: ezt az otthonosság-érzetet erősítik, hiszen minden nap vagy héten ugyanakkor „találkozunk” a főhősökkel, egyfajta szertartássá válhat így a sorozat nézése.

Segítség, függő vagyok!
Szerencsére ma már múlóban a „sorozatfüggőség” ostorozó elítélése. Egyáltalán nem kóros, ha valaki szereti követni a lassan körvonalazódó cselekményt, ha valaki szeret időről időre belemerülni egy alkotásba, ha valaki szeret „regényfolyamokat olvasni”. Persze vannak szélsőséges formái is a sorozatrajongásnak, ilyen, amikor minden más háttérbe szorul, amikor valóságosabbnak érezzük kedvenc szereplőinket, mint saját barátainkat. Ám az esetek legnagyobb részében csupán a szórakozás egy formájáról van szó. És a sorozatoktól sok mindent kapunk azért: szertartást, amelyre olyan nagy szükség van szétzilált mindennapjainkban; elmerülést egy alkotásban; jellem- és viselkedésmintákat, erkölcsi mondanivalókat.  Ráadásul egy-egy sorozat epizódjai művészi alkotásként sem utolsóak, a Miért éppen Alaszka, a Vészhelyzet forgatókönyvei méltó helyet élvezhetnének a legrangosabb könyvtárban is. Sorozatot nézni egyszerűen: remek szórakozás, nem több, de nem is kevesebb. Azért vannak, hogy olykor kicsit kiléphessünk a világból, és egy olyanban élhessünk fél-egy órát, amelyet egyre jobba