Angyal vagy ördög vagy?

2011. február 13.

Rossz tulajdonságainkkal folyamatosan küzdünk, mégis leginkább látható eredmény nélkül. Pedig van egy mód, amellyel könnyedén kigyomlálhatjuk magunkból mindazt, amiről még legközelebbi barátainknak is ritkán mesélünk.

Küzdelem önmagunk ellen
Mindannyiunknak vannak olyan személyiségjegyeink, amelyekkel nagyon nehezen tudunk kibékülni. Hajlamaink, jellemvonásaink egyik-másikát ki nem állhatjuk magunkban, és sokszor fog-összeszorítva küzdünk ellenük. Ismerőseink, barátaink előtt is szégyelljük őket, és igyekezünk, ahogyan csak tudjuk, palástolni. Ám az esetek legnagyobb részében ezek a jellemvonások nem sokat változnak – sokszor már azt hisszük, legyőztük őket, aztán a legváratlanabb helyzetekben újra felütik a fejüket. Vajon hogyan lehet végleg megszabadulni tőlük?

Mindenkinek megvan a maga helye
A kérdés inkább az: valóban meg kell tőlük szabadulnunk? Az ember tökéletességre irányuló vágya a boldogtalanság egyik legfőbb forrása. Már gyermekkorban elkezdődik a „kitűnő tanuló” címre való törekvéssel – pedig egész egyszerűen lehetetlen, hogy valaki ugyanolyan jól rajzol, énekel, tornázik, old meg számtanfeladatokat. Mindannyian más és más funkcióval jöttünk a világra: van, aki elbűvölő énekhangjával, van, aki fantasztikus kézügyességével járul hozzá a környezete gazdagításához. Ha ezt a funkciót megleljük magunkban, hirtelen mellékessé válik, az élet egyéb területein milyen mértékben teljesítünk. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene szembeszállnunk azokkal a tulajdonságainkkal, amelyek, valljuk be, nem túl szépek. De a szembeszállásnak nem kell megfeszített harcot jelentenie. A boldogsághoz vezető úton útközben úgyis sok minden alakul majd, jobbá változik – ha ezzel az alapállással indulunk neki önmagunk javításához, sokkal nagyobb eredményeket érhetünk el.



A betörő meséje
Azonkívül nem biztos, hogy rossz tulajdonságaink minden esetben üldözendőek – a teljes megsemmisítés rengeteg energiát és tanulóleckét jelent, de van ennél könnyebb és hasznosabb út is: vagy kicseréljük őket egy másik tulajdonságra vagy egyszerűen csak jó célra használjuk őket, s máris sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Ezt az elvet remekül érzékelteti egy taoista tanmese Liu An tollából: „Élt egyszer Cs’u tartományban egy betörő, aki felcsapott katonának Cu-fa tábornok seregébe. A tábornok arról volt nevezetes, hogy messzemenően kihasználta mások képességeit. Telt-múlt az idő, s egyszer csak megtámadta a tartományt a Cs’i állam serege. Cu-fa generális katonái nekiveselkedtek, hogy visszaverjék a támadást, de háromszor is szétkergették őket. Cs’u tartomány stratégiáinak már majd szétpattant az agya, ám az ellenség egyre erősebb lett. Ekkor előlépett a betörő, és azt kérte, hogy kivehesse részét Cs’u védelméből. A tábornok megadta az engedélyt. És így éjnek idején a betörő átlopózott az ellenség táborába, besurrant a tábornok sátrába, és kilopta az ágy feletti függönyt. Másnak reggel Cu-fa tábornok különleges követséggel átküldte a függönyt, azzal a kísérő szöveggel, hogy katonái tűzifagyűjtés közben akadtak rá. Másnap éjjel a betörő ellopta Cs’i generális párnáját. Reggelre kelve ugyanazzal az üzenettel visszaküldték. Harmadik éjjel a betörő kicsente a tábornok jade hajtűjét. Ezt is visszaküldték. Aznap Cs’i tábornok összehívatta főtisztjeit. –Még egy ilyen éjszaka –mondta- és a fejemre kerül a sor. Parancsot adott a tábor lebontására, és seregével visszavonult.” Tehát minden képességünk értéke csak azon múlik, hogy hogyan használjuk fel – a rossz a jó nyersanyaga is lehet.

Fogadd el, és megszabadulsz tőle
Rossz hajlamainkat nem kell tehát emberfeletti erőfeszítéssel nyirbálgatni. Meg kell barátkozni vele, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy vannak olyan vonásaink, amelyekre nem vagyunk büszkék. El kell fogadnunk ezeket a vonásainkat, és aztán megnézni, mihez kezdhetünk velük. A rossz tulajdonságok is éppúgy a mieink, és megeshet, hogy életünk során éppen ők mutatnak majd utat, sőt, akár életünket is megmenthetik. Küzdjünk ellenük, hát persze, ám legyen ez a küzdelem szelíd terelgetés – ami pedig a legfontosabb, hogy ne csak akkor szeressük magunkat, ha sikerült végre megszabadulnunk tőlük, mert így soha nem fogjuk tudni levetkőzni őket. Szeressük önmagunkat így is, negatív vonásokkal együtt – és meglátjuk majd, mennyivel könnyebben formálhatjuk át magunkat olyanná, amilyennek szeretnénk.