Drog neked a munka?
2009. június 24.
Tudtad, hogy a munka ugyanolyan komoly függőséget válthat ki, mint a drogok? Védd meg magad, és a körülötted élőket, mielőtt komoly baj lesz!
Mi a mánia?
A köznyelvben mániásnak hívjuk azokat, akik idegesítően egy témára fókuszálnak, és nem bírnak elszakadni tőle. Orvosi értelemben viszont a mánia a bipoláris betegségnek egyik oldala, amely felfokozott állapotot jelent. Jellemzői a rendellenes felhangoltság, az izgatottság, az extrém szintig fokozódó aktivitás, az alváshiány. Tulajdonképpen a depresszív szakasz ellenkező pólusa, azonban semmiképpen sem pozitív, a mániás beteg nem élénk és jókedvű, hanem elveszíti valóságérzékét, kontroll nélkül – mániásan – cselekszik.
A munka is addiktívvá, függőséggé válhat, ekkor beszélhetünk munkamániáról. Akárcsak az alkoholistának az ital, vagy a drogosnak a kábítószer, a munkamániásnak élete fókuszában a munkája áll, ettől nem tud elszakadni. Márpedig napjainkban, amikor egyre nagyobbak a munkahelyi elvárások, és folyamatosan tartani kell a gyorsuló tempót, könnyen belehajszolhatja magát az ember. A kutatók szerint nem lehet kijelenteni, hogy a munkamánia valamilyen demográfiai csoportban gyakoribb lenne. Kortól, nemtől, foglalkozástól függetlenül munkamániássá válhat valaki, vezető pozíciót betöltők éppúgy, mint alacsonyabb beosztásban dolgozó alkalmazottak. A betegség azonban valamivel gyakrabban fordul elő férfiak körében, amelyhez nyilván hozzájárul az a nyomás, amely családfőként nyomasztja őket.
„Én csak sokat dolgozom”
Hogy mi a határ a munkamánia, és aközött, amikor valaki egyszerűen csak sokat dolgozik? A legfontosabb különbség nem is mennyiségi – hiszen minden munkakörben megesik, hogy néha csúcsidőszak van, amikor a szokásosnál jóval többet kell teljesíteni. Aki munkafüggő, annak az élete valóban a munka körül forog, és csak az jelent számára elégedettséget, sikert, ha munkahelyén jól teljesít. Akárcsak már függőségeknél, itt is vannak elvonási tünetek, ha a munkamániást valami megakadályozza abban, hogy dolgozzon: szabályosan rosszul érzi magát, ideges, izgatott.
Tünetek
• A munkamániás huzamosabb időn keresztül napi 10-14 órát dolgozik, ha pihen is közben, akkor sem tud kikapcsolni.
• Jellemző tünet az is, hogy nem tud semmilyen feladatot másra bízni, mert meg van győződve arról, hogy azt csak ő tudja jól elvégezni. Ezért inkább még többet dolgozik, mintsem más munkájával megelégedne.
• Nem azért dolgozik, hogy megkeresse a megélhetéshez szükséges pénzt, vagy azt elköltse a kedvteléseire, illetve így megvalósítsa önmagát, az életének más területeit teljesen elhanyagolja.
• Családjával, barátaival nem törődik, minden más helyett a munkába menekül, gyakori, hogy nemcsak munkahelyén dolgozik, hanem otthon is folytatja.
• A helyzet fokozatosan romlik, mert egyre kimerültebb, így a teljesítménye a görcsös igyekezet ellenére is romlik, miközben emiatt egyre csak szorong.
• A vége pedig szinte elkerülhetetlenül a kiégés, majd az összeroppanás.
Fontos, hogy a munkamániás szakszerű segítséget kapjon, hiszen a függőségektől való szabadulás keveseknek megy könnyen!
Vedd észre időben!
Tapasztalod ezeket magadon, vagy környezeted valamelyik tagján? fáradtság, idegesség, fejfájás, hangulatváltozások, indulatkitörések, álmatlanság, emésztési zavar, mellkasi fájdalom, feledékenység, hasfájás és fekély, szédülés, hiperaktivitás |
Hozzászólások
2010. október 21.
labiche, jó lehet neked... azt hiszem, kevesen olyan szerencsések, hogy azzal kereshetik a kenyerüket, amit valójában szeretnének csinálni...
2010. október 21.
A mai világban nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt a karrier és a család között, bár én azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy mióta a kislányom megszületett, azóta nekem ő az első, és ha tehetem minél több időt töltök vele. Így aztán lehet, hogy nem fogok vezérigazgatói pozíciókba kerülni, de a férjemmel együtt szerencsére keresünk annyit így is, hogy ne legyenek mindennapi problémáink, szép házban lakunk, az meg, hogy nem egy budai rózsadombi palotánk van 5 sportkocsival, egyikünknek sem hiányzik annyira, hogy a családot háttérbe szorítaná miatta :)
2010. október 20.
Egyáltalán nem. :D
2008. szeptember 11.
Számomra a munkám a hivatásom és a hobbim. Hajlandó vagyok sok órát áldozni rá az életemből, ha nem dolgozom, akkor fejlesztem magam, tanulok. A munkám inspirál, adrenalinlöketet ad, boldog mosollyal megyek be minden áldott nap dolgozni, mert tudom, hogy amit csinálok, az értékes, hasznos, szép. Ha fáradt is vagyok, már a tudat, hogy izgalmas dolgokat ismerhetek meg, érdekes emberekkel találkozhatom, feldob.
Mivel napjaink nagy részét a munkahelyen töltjük, fontos, hogy megteremtsük azt a környezetet, ahol jól érezzük magunkat, kiépítsük azokat a kapcsolatokat, amelyek megerősítenek abban, hogy nem csak az igát húzzuk 8-10-12 órán keresztül.
Persze, ebbe a család nem fér bele, de kell, hogy legyen az ember életében néhány olyan év, amikor teljes erővel alkot, munkálkodik, dolgozik. Nem csak a karrier miatt, hanem azért is, hogy visszaadjuk a kölcsönt a társadalomnak, és a szüleinknek a belénk fektetett rengeteg energiát, odafigyelést, pénzt és aggódást, hogy olyan embert faragjanak belőlünk, aki ki tudja bontakoztatni a benne lévő képességeket, tehetséget, tud vele élni és jóra tudja használni.
2008. augusztus 28.
Sziasztok!
Nekem pont ezért olyan fontos, hogy ne a karrier legyen számomra az első. Hiába lehet valaki kiváló üzletasszony, főállásban dolgozó, ha mindezt a kapcsolata sínyli meg :( Én mindig ezt tartom szem előtt, hogy sose essek ebbe a hibába. A munka csak pénzkeresési lehetőség, és nem maga az élet, sokan ezt elfelejtik, és romokban hever az életük. Mit számít a siker a munkában, ha ha haza mennék, és csak üres ágy várna otthon.
2008. augusztus 28.
ismerős amit leírtál katimama, mi a párommal majdnem szétmentünk ezért. sosem volt otthon, mindig csak a munka.. és még azt sem mondhatom, hogy a fizetésemelés reményében tette vagy munkahelyet váltott, és jobban kellett volna hajtania, hogy elismerjék.
2008. augusztus 28.
Sajnos számomra nagyon ismerős a munka függőség :( a férjemmel pont ezért váltunk el. Képtelen volt egy percre is rám és a gyerekünkre figyelni. Az utolsó együtt töltött évünk már nagyon kritikus formát öltött. A férjem már rendszeresen túlórázott a munkahelyén a munkatársai helyett. Otthon egyáltalán nem tudott kikapcsolni, egy filmet nem tudtunk végig nézni anélkül, hogy ne csörgött volna a telefonja és ne kapkodta volna fel percenként munka ügyben.