Élet a fészbukon

2011. március 30.

A közösségi hálók a legnépszerűbb internetes oldalak. Az iwiw és a facebook ma már a legtöbb internetező életében jelen van – sőt, vannak, akiknek az élete egészen ott is zajlik. Mik az előnyei és a hátrányai a „fészbukozásnak”?

A facebook nélkül alig tudnék rólad valamit
Bár az iwiw-et is sokan használják, egyre inkább a facebook-ra tevődik az internetes közösségi élet. Annak, hogy online is tarthatjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, számos előnye és legalább ugyanannyi hátránya van. A mai rohanó világban bizony nehéz fenntartani a rokoni-baráti kapcsolatokat, hiszen arra is alig van időnk, hogy saját családunkkal törődjünk. Az internetes közösségi oldalak lehetővé teszik, hogy könnyedén beépíthessük mindennapjainkba kapcsolataink ápolását. Lehet, hogy unokatestvérünkről évek során egy szót se hallanánk, de mert épp ő is ott van a facebook-on, megkérdezzük chat-ben, hogy mi újság vele, s olyan baráti kapcsolat veszi kezdetét, amely a facebook nélkül el sem indult volna. Ugyanígy régi iskolatársakkal, gyermekkori barátokkal is újraéleszthetjük az évek alatt kihunyt kapcsolatot.

Megismerhetjük a másikat és a világot
A másik nagy előnye a közösségi oldalaknak, hogy jóval szélesebb képet kaphatunk ismerőseinkről, mint amilyet az internet nélkül meg tudnánk szerezni. Egy-egy, a lelkiállapotról vagy aktuális történésekről számot adó üzenetfal-bejegyzéssel, feltöltött zenékkel, videókkal, hivatkozásokkal árnyaltabb képet adhatunk önmagunkról és kaphatunk ismerőseinkről. Ezen kívül a műveltségünk is szélesedik: számos információt csak azért olvasunk el, mert ismerősünk „lájkolta”, és így jóval több tudásanyaghoz juthatunk, mintha csak önmagunk barangolnánk az információk labirintusában.



Jó magunkról beszélni
És hát végre terünk nyílik arra, hogy kicsit beszélhessünk önmagunkról. Arról, hogy mit szeretünk és mit nem. Lájkolásainkkal, feltöltött hivatkozásainkkal elmondhatjuk, mi a véleményünk a politikáról, a kultúráról, a médiáról. És beszélhetünk a magánéletünkről is: üzenőfalunkra kiírhatjuk, hogy tegnap láttunk egy jó filmet vagy hogy ma épp nagyon rossz napunk van. És persze a legjobb, hogy mindig akad egy-két ismerős, aki érdeklődő vagy vigasztaló szavakkal kommentálja megjegyzésünket. A közösségi oldalak enyhítik a magányt, felpörgetik a társasági életet, segítenek egymásra találni az embereknek egy olyan világban, ahol leginkább elrohanunk egymás mellett. És ez a való életbe is áttevődik: ha egy jó koncertre megyünk, feltehetjük meghívásként, s talán olyan ismerőseink is megörülnek egy jó kulturális lehetőségnek, akikkel évek óta nem találkoztunk. Szorosabbra fonódnak a kapcsolati szálak, s olyan emberekkel beszélünk meg személyes találkozókat, akikkel a facebook-os levelezések, lájkolások és kommentek nélkül elmentünk volna egymás mellett.

Komoly traumákat is okozhat
Persze azért veszélye is van, nem is kicsi. Sokak elfelejtenek kilépni a valóságba, kapcsolati-, beszélgetésbeli szükségleteiket teljesen kielégíti a virtuális tér, s már nincs motivációjuk arra, hogy a valóságban is megéljék kapcsolataikat. A facebook-függőség nyugaton már komoly probléma, hiszen vannak, akik reggeltől estig az oldalon lógnak. Figyelik, lájkolja-e valaki feltöltött zenéjüket, hozzászólnak-e üzeneteikhez, újabb és újabb ismerősök után vadászva böngészik a kínálatot, sportot űznek belőle, hogy kinek van több kapcsolata stb. Főleg a gyerekek veszélyeztetettek ebből a szempontból. Komoly lelki sérüléseket okozhat pl. egy osztálytársról felírt negatív üzenet, amelyet esetleg többen lájkolnak – az így megbántott gyerek lelki traumát élhet át. Rendkívül fontos a szülő felügyelő jelenléte, a gyerek interneten töltött idejének ésszerű korlátozása.

Hiszen mint mindenhol, itt is az ésszerűség és a mérték a kulcsszó. Az internetes közösségi oldalak nagyszerű lehetőségek, amelyekkel, ha ésszel élünk, sok új dolgot hozhat az életünkbe. Ne féljünk hát kihasználni – de csak okosan!