Gyermekeink csodás adománya

2011. február 27.

Egy gyermek nevelése számtalan próbatétel elé állítja a nőt, amelyben személyisége hatalmas változásokon megy keresztül. Mi minden változik meg az életünkben, és milyen leckéket tanulunk meg az anyaság által?

A gyermek egy másik életet jelent
Az anyaság a nő életének legszebb és legnehezebb feladata. Számtalan változást idéz elő a személyiségben, és kemény próbák elé állít testet-lelket. Egyes bennszülött társadalmakban, ahol még dívik a beavatás szokása, csak a férfiaknak kell megmérettetniük – nem diszkriminációból, hanem mert a nők a gyermekvállalással olyan szellemi és spirituális fejlődést kapnak meg, amely messze túlszárnyalja az ember által kiötlött próbatételeket. A gyermekkel a nő életében egy teljesen új időszámítás kezdődik – tulajdonképpen egy élethossz alatt két életet él meg: egy gyermek előttit és egy gyermek utánit.

Kőkemény próbatétel
A gyermek megszületése után elkezdődik a 24 órás szolgálat, amelyben csak az alvásidő jelent pihenőt – az is csak megszakításokkal és állandó készenléttel. Egy hároméves kisgyerek anyukája már 3 éve egyfolytában talpon van és kiszolgálja csemetéje igényeit. Nem a hóesésben gyönyörködik, hanem arra vigyáz, nehogy elcsússzon a kicsi; nem a napfényt élvezi, hanem azt lesi, gyermeke nem megy-e veszélyesen közel a tóhoz. Ha összeszámolná a magánidőket, amelyeket egy-egy nap egyedül, önmagával foglalkozva tölthet, bizony alig jönne össze egy-két óra, s ez is a lopott tíz-húsz percekből adódik össze. Hihetetlenül kemény próbatétel ez a testnek és a léleknek is, hiszen a pihenés és a szabadidő évek alatt fennálló hiányát nagyon nehéz elviselni. Ezt az apukák akkor értik meg igazán, amikor valamilyen okból 1-2 hétre egyedül maradnak a gyerekkel – pedig hol van az a két hetes erőfeszítés egy évek óta viselt szolgálattól. Ráadásul a nőnek nemcsak a gyermekre kell gondot viselnie – a munka, a háztartás és a férj ügyes-bajos dolgai is az ő vállát nyomják.

Egy anya csak anya akar lenni
Az állandó szolgálat mellett a szabadság hiánya is komoly pszichés megterhelést jelent. Míg az apuka minden további nélkül beugorhat a könyvesboltba vagy gond nélkül elmehet egy-egy baráti sörözésre, addig a  nő csak nagy szervezések árán tudja megoldani, hogy magánéletet is élhessen. A gyermek születése után vége a félnapos ruhavásárlásoknak, a hirtelen támadt mozizási ötleteknek, a délutáni barátnőzéseknek – mindent a kicsi életrendjéhez kell igazítani. No és persze ott az anyai bűntudat. Ha az apa kilép az ajtón, és munkába indul, ezt teljesen magától értetődően teszi, hiszen ő a családfenntartó, épp egyik legfontosabb feladatát teljesíti. Az anya azonban könnyezve adja be csemetéjét a bölcsődébe, és bármi mást csinál a gyermeknevelésen kívül, valamiképp helytelennek érzi azt. Régen így is volt ez rendjén, ma azonban már a nőnek is pénzt kell keresnie – a belénk kódolt anyai ösztön azonban nem változott, így bűntudattal indulunk dolgozni és bűntudattal osonunk el egy-egy szabad estére.

Amiért megéri
Mindezek nagyon nehéz küzdelmek, amelyekben azonban bámulatosan edződik és nemesedik a lélek. A gyermekkel nemcsak életünk legcsodásabb szeretetét kapjuk meg, de számos olyan tulajdonságot is megtanulunk, amelyek személyiségünk legszebb vonásai lesznek. Megtanulunk önzetlennek lenni, saját igényeinkről lemondva szolgálatot végezni. Megtanuljuk a minél tökéletesebb empátiát, hiszen folyton egy kicsi emberke bőrébe kell bújni, hogy megértsük, mi tenne számára igazán jót. Példát kell mutatnunk, ezért mindennél élesebben látjuk meg saját rossz szokásainkat, negatív tulajdonságainkat, és komoly harcot folytatunk ellenük. Megtanuljuk okosan, olykor furfangosan elérni céljainkat, hiszen már nem az a fontos, hogy egónkat tápláljuk az „igazad volt” örömével, hanem az, hogy végül is arrafelé kanyarodjanak a dolgok, amerre irányítani szeretnénk. Jókora leckét kapunk az alázatból is, kifejlődik önmagunk háttérbe szorításának képessége. Arra törekszünk, hogy folyton jobbá tegyünk saját személyiségünket, és olyanná legyünk, amilyennek látni szeretnénk magunkat. Megtanuljuk mindig a helyes utat választani, belátni tévedéseinket és kijavítani őket. Olyan adomány ez, amelyet ugyan rendkívül nehéz küzdelmek árán szereztünk meg, de amelyről többé már nem mondanánk le. És persze ott van a gyermekeink tekintetéből ránk mosolygó szeretet, amelyért nemcsak ennyit, de végtelenszer többet is hajlandók lennénk áldozni.